Kazinczy Ferenc: A SZABAD ERDÉLY.
A SZABAD ERDÉLY.
A török elüzetése után.
Szabadon lihegsz, szeretett haza,
Szabadon lihegsz, megint! karunk
Itt vesztenek ők, itt hulltanak el;
Lobogó tüzeit seregökre
Szabadon lihegsz, megint! karunk
| Béklyóidat összetöré! |
Lobogó tüzeit seregökre
| Az isteni bosszu lövellé. |
Nem ejte le minket erő;
Bízakodás teve rabjaivá
Esküdt, s mi jók hivénk szavát;
S ő a hivőket, bízakodókat,
Bízakodás teve rabjaivá
| Minket a pogánynak. |
S ő a hivőket, bízakodókat,
| Cselébe voná, megbuktatá. |
Hegyeink aranyát, ugarinknak
Gazdag termésit irígylé,
Paripáink neki nyihogtak,
Gyapját neki nyírta meg a nyáj,
Gazdag termésit irígylé,
| És a mit táplál a mező. |
Gyapját neki nyírta meg a nyáj,
| S a mit nem vett el, ellopá. |
Magyarra vivé ki a magyart,
S vicsorga dühében, hogy a két
Éh gyermekeinket maszlagon
Hízlalta pribégjeivé, hogy ők
S vicsorga dühében, hogy a két
| Testvérhad érte egymást ölé. |
Hízlalta pribégjeivé, hogy ők
| Verdessék, a mi még nem ing. |
S mi nyögénk a vad dölyf kéjeit,
S viselénk, de mérges fájdalomban,
Hunyadink nagy lelke nem hagyott el,
Hunyadink nagy lelkét nem hagyánk el,
S viselénk, de mérges fájdalomban,
| Az alázó súlyos igát. |
Hunyadink nagy lelkét nem hagyánk el,
| S lepattogának lánczaink. |
Itt vesztenek ők, itt hulltanak el,
Lobogó tüzeit seregökre
Szabadon lihegsz, szeretett hazánk!
Szeretett hazánk! szabadon lihegsz,
Lobogó tüzeit seregökre
| Az isteni bosszu lövellé! |
Szeretett hazánk! szabadon lihegsz,
| Hunyadink nagy lelke van veled. |
