Juhász Gyula: Erdély özvegye
Hajlottan hordja évek terheit.
Ott gubbaszt némán szeme szögletén.
Mint októberi ezüstjegenye.
Hogy kínzaték az Isten egy Fia.
S elnézi a sok őszi csillagot.
És hazaindul a nagy, bús iven.
Ő hallgat s vár. Ő Erdély özvegye!