Juhász Gyula: Epitáfium
És Velencében nem szerettem,
Magyar tájak pora, moha
Temetett el szép lassan engem.
És nem hódoltak úri népek,
Szűkös sikátorok során
Hirdettem hittel én a szépet!
Zokogtam a magyar viharba
S a hant alá úgy térek én,
Mint a mag, mely kihajt tavaszra!