Juhász Gyula: Csöndes panaszok
Pihennek a szerelmi sóhajok.
A tenger azért tenger és ragyog!
Alusznak mind a rontó csapatok,
De kardjuk azért acél és ragyog!
És virágaim is elhervadók,
De volt babérom, rózsám s még vagyok!
Valaki néma lesz, hideg, halott,
De egyszer harcos volt és hárfa volt!