Juhász Gyula: Humus
Humus
A barna rögnek megcsapott szaga.
Tavaszmámortól ittasult fejemmel
Ölére omlok párás, kora reggel
És álom nélkül lel az éjszaka.
Tavaszmámortól ittasult fejemmel
Ölére omlok párás, kora reggel
És álom nélkül lel az éjszaka.
A pattogó rügyek víg ritmusára
Lelkem szokatlan dallal válaszol
S míg csírák bújnak ki a föld alól,
Új vágyakat hajt szívem is, az árva.
Lelkem szokatlan dallal válaszol
S míg csírák bújnak ki a föld alól,
Új vágyakat hajt szívem is, az árva.
Ó lusta, barna humus, te szabad!
Az ember rab csak a magyar ég alatt,
Bús rabja rögnek, rabja bús homálynak
Az ember rab csak a magyar ég alatt,
Bús rabja rögnek, rabja bús homálynak
S ha testünk árnytól, gyásztól holtrafárad,
Beléd búvunk, mint jövendő csirái,
Az égnek, rögnek új nászára várni!
Beléd búvunk, mint jövendő csirái,
Az égnek, rögnek új nászára várni!
