Garay János: ÚJ-ÉVI AJÁNDÉK.
ÚJ-ÉVI AJÁNDÉK.
Tündér leszáll a földre minden évvel,
Bőség-szarút emel mindkét kezével,
S a nép esengő szóval jár elébe:
a Kit vesz közűlök áradó kegyébe?»
| A népnek üdvöt osztogatni kész, - |
| Szeméből létöröm malasztja néz, |
a Kit vesz közűlök áradó kegyébe?»
S bőségszarúját a tündér kiönti,
Ezt kincs, amazt új hívatal köszönti;
S a mint vannak, s kegyében részesűlnek:
Oltárkövére hálaadva gyűlnek.
| Özönnel árad mindenütt malaszt: |
| Más kéjvirágot, más babért szakaszt, |
Oltárkövére hálaadva gyűlnek.
Ott a malasztot esdezők körében
Boldogság vágya van könyűs szemében;
Csak én küzdéseimnek nincs-e ára?»
Ily bánatos panasz jön ajakára.
| Sováron a költő is föltekint, - |
| «Csak én maradtam díjtalan megint? |
Ily bánatos panasz jön ajakára.
És rózsatrónjáról leszól a tündér:
Érzés világod szebb jutalmakat kér, -
S kit a költő oly régimádva kére
A barna lányka lett új-évi bére.
| «A kincs dalok jutalma nem lehet! |
| Öleld, miért égsz, szent szerelmedet!» |
A barna lányka lett új-évi bére.
