Garay János: KÉT DALNOK.
Falucska végiben,
Két dalnok él szerényen
És egyszerűn igen.
Egy bánatos fiú,
Megfosztá szépségétől
Őt a szerelmi bú.
Alázva van porig,
Kopott fakó ruhát hord
S az út felén lakik.
Pacsirta, csattogány;
Az egyik égbe kelve,
A másik lombhonán:
Egész föld megvidul,
S rájok s reá az égnek
Örömkönyűje hull.