Garay János: ÉLET ÉS ÁLOM.
ÉLET ÉS ÁLOM.
Gyermekéve ős honából,
Kis világa szűk lakából
S hagyva völgye hűs virányát,
Messze, messze szebb hazát lát
Kis világa szűk lakából
| A fiú bolyongni mén; |
Messze, messze szebb hazát lát
| Ideálok látkörén: |
Ott, ah ott a messzeségből,
Int reményem kék ködéből,
Arra bolygok, arra térek!
Mig a szép hazába érek. -
Int reményem kék ködéből,
| Túl e szűk völgy oldalán; |
Mig a szép hazába érek. -
| Isten hozzád, földi lány! |
Szól az ifju, s útra mégyen, -
Bár utána énekében
«Álomért ne hagyd az éltet;
Csak valóság idvezíthet:
Bár utána énekében
| A leány sír és eped: |
Csak valóság idvezíthet:
| Puszta gőz a képzelet!» |
S évre év jön és lemégyen, -
Ah de egyre kék ködében
S kis világa szűk lakába,
Földi lánya hő karába
Ah de egyre kék ködében
| Volt s maradt a légi vágy; |
Földi lánya hő karába
| A bolyongott vissza vágy. |
S ott a lány, de férj karában, -
Szőke kis fi van balában, -
«Álomért hagyád az éltet,
Megvetvén a földi keblet:
Szőke kis fi van balában, -
| S ajkán ily szó hallható: |
Megvetvén a földi keblet:
| Isten hozzád, álmadó!» |
