Garay János: A VÉSZ SZELLEME.
A VÉSZ SZELLEME.
Lenn mélyen a földben,
Melynek közepette
A néma enyészet
Lakát felütötte,
Tanyázom én.
Melynek közepette
A néma enyészet
Lakát felütötte,
Tanyázom én.
Világom az éjfél
Vak, síri homálya,
A rom diadalma,
Az élet halála
Én életem.
Vak, síri homálya,
A rom diadalma,
Az élet halála
Én életem.
Köröttem üvöltnek,
A melyek uralnak,
Vad harczban a vészek,
Mint annyi hatalmak.
Csak int kezem -
A melyek uralnak,
Vad harczban a vészek,
Mint annyi hatalmak.
Csak int kezem -
S föllázad a szélvész,
Mely tombol alattam,
Zúgó paripáját
Bérembe fogadtam -
Elő, elő!
Mely tombol alattam,
Zúgó paripáját
Bérembe fogadtam -
Elő, elő!
Nyakába hajítom
Kezembül a féket,
Nem nézve, hová, hol?
Bezúgom a léget -
Ki áll utat?...
Kezembül a féket,
Nem nézve, hová, hol?
Bezúgom a léget -
Ki áll utat?...
Lesodrom a szírtet,
Mely csúcscsal eget vert,
Mint nádat az erdőt,
Mint pelyhet az embert
Odább fuvom.
Mely csúcscsal eget vert,
Mint nádat az erdőt,
Mint pelyhet az embert
Odább fuvom.
Felszítom a szikrát,
Mely ős elemében
Sustorgva czikázik
A föld üregében,
S ha lángra kelt:
Mely ős elemében
Sustorgva czikázik
A föld üregében,
S ha lángra kelt:
Órjási hegyekből
A földre okádom,
Hogy a mi van és él
A messze világon,
Hamvadjon el. -
A földre okádom,
Hogy a mi van és él
A messze világon,
Hamvadjon el. -
Medrébe lesújtok
A néma vizeknek,
Hogy bőszen előttem
Mint rémek ügetnek
Hegy- s völgyön át.
A néma vizeknek,
Hogy bőszen előttem
Mint rémek ügetnek
Hegy- s völgyön át.
Elöntni a földet,
Elnyelni az éltet,
Elsodrani mindent,
Mi veszhet, enyészhet,
Merűljön el!
Elnyelni az éltet,
Elsodrani mindent,
Mi veszhet, enyészhet,
Merűljön el!
S ha nyargal a szélvész,
Föllázad a tenger,
A láva tüzet hány,
Őrülten az ember
Porban jajong.
Föllázad a tenger,
A láva tüzet hány,
Őrülten az ember
Porban jajong.
Felsíva kedemben,*
Magasra repűlök,
Csattogva megállván,
Kéjárba merűlök
Munkám felett! - -
Magasra repűlök,
Csattogva megállván,
Kéjárba merűlök
Munkám felett! - -
Kedvemben
Most, ember! emeld föl
Fődet, a kevélyet,
Hirdesd, hogy erős vagy,
Hogy gyáva szeszélyed
A föld ura.
Fődet, a kevélyet,
Hirdesd, hogy erős vagy,
Hogy gyáva szeszélyed
A föld ura.
Gránit palotáid
Szédelgve inognak,
Kincsedre a tenger
Mélységi vihognak,
Hajód elült!
Szédelgve inognak,
Kincsedre a tenger
Mélységi vihognak,
Hajód elült!
Mondd zöldnek a rétet
Kalászod aranynak, -
Árvíz iszapában
Temetve rohadnak
Vetéseid!
Kalászod aranynak, -
Árvíz iszapában
Temetve rohadnak
Vetéseid!
Csak állj ki, csak állj ki
A puszta vidékre,
Kiáltsd ki az átkot,
Vagy esdj fel az égre!
Késő vagyon!
A puszta vidékre,
Kiáltsd ki az átkot,
Vagy esdj fel az égre!
Késő vagyon!
Kétségbeesésed
Végső sugaráúl,
Utánad uszítom
Éjedbe világúl
Fáklyám tüzét!
Végső sugaráúl,
Utánad uszítom
Éjedbe világúl
Fáklyám tüzét!
És fenlobog a láng,
Üvöltöz a szélvész,
Megárad az árviz,
Nincs semmi menekvés,
Sehol, sehol!
Üvöltöz a szélvész,
Megárad az árviz,
Nincs semmi menekvés,
Sehol, sehol!
Csak én vagyok ébren
S órjási hatalmam -,
A vész diadalma
Fölöttem, alattam,
Az én dücsöm.
S órjási hatalmam -,
A vész diadalma
Fölöttem, alattam,
Az én dücsöm.
Király vagyok és úr
A merre halál van,
Rettegjetek engem
Életben, halálban
A vész urát!
A merre halál van,
Rettegjetek engem
Életben, halálban
A vész urát!
