Dsida Jenő: Robinson
Háta mögött a zord sziget,
zúgó erdő, kúszó liánok -
és nézi, nézi a vizet.
de arca sötét és konok:
hiszen csak tegnap rémítették
a fölfedezett lábnyomok.
lenyűgözött bús szelleme
"Szegény Robinson"-t rikácsol rá,
s minden iszonyattal tele.
a sziget lábujjhegyre áll,
feléje hajlik, fojtogatja:
Ezerszer jobb tán a halál!
háta mögött a zord sziget,
kúszó liánok, sötét erdő, -
és kémleli a nagy vizet.
valami zsongó halk remény,
s a Magány foglya térdre hull
a tenger sivár fövenyén.
melyet már annyi álma rótt,
megérez és körülcirógat
egy eljövendő kis hajót.