Csokonai Vitéz Mihály: Siralom
Vígasztalást már nem lelek,
Nálad nélkűl, mintegy árván, |
Kietlen pusztákon járván. |
Elrablott gyönyörűségem.
Más lett boldoggá általa, |
Ki az én reményem vala. |
Szerelmemért a jutalom:
Miólta azt elvesztettem, |
Akiért élni szerettem. |
Kedves nevét itt Lillának:
Ő pedig űl más ölébe: |
S nem is jutok tán eszébe. |
Boldogságom szép angyala!
Várhatom-é valahonnan, |
Hogy megvígasztalsz újonnan? |
Te légy kínom bizonysága;
Te sok álmatlan éjjelem |
Együtt virrasztottad velem. |
Hints lágy álmot szemhéjjára;
Hogy a bájoló szerelem |
Párnáján álmodjék velem. |
Álomhozó esti szellő!
Legyezd gyengén angyalomat |
S ejtsd mellyére egy csókomat. |