Csokonai Vitéz Mihály: A füredi parton
Szállj ki szent hegyed közűl: |
Partod ellenébe űl. |
Jajgat és sír elpusztúlt reményjén
Egy magános árva szív. |
Egy magános árva szív. |
A boldogság karjain, |
Kútfején és partjain; |
És te, nimfa! amit én nem bírok,
Verd ki zengő bérceden. |
Verd ki zengő bérceden. |
Harsogjátok jajjaim! |
Mintsem embertársaim, |
És magok közt csúfra emlegetnek
Egy szegény boldogtalant. |
Egy szegény boldogtalant. |
Még felkőltek ellenem, |
Óh, miket kell érzenem, |
Úgy rohannak rám, mint ellenségre,
Bár hozzájok hív valék. |
Bár hozzájok hív valék. |
Oly barátim nincsenek; |
Már elhagytak mindenek. |
Hadd öntsem ki hát vaskebletekbe
Szívem bús panasszait. |
Szívem bús panasszait. |
Még egy élesztője volt, |
Fájdalmára már megholt. |
Én pedig még elhagyatva élek
Ennyi zaj, jaj, baj között. |
Ennyi zaj, jaj, baj között. - |
Régi barlang, szent fedél, |
E setét hegyekbe lél? |
Hol sem ember, sem madár nem járna,
Mely megháborítana. |
Mely megháborítana. |
Ellenkezni nem fogok, |
Itt egy kőbe helyt fogok. |
Mint egy Russzó Ermenonvillébe,
Ember és polgár leszek. |
Ember és polgár leszek. |
Ébresztgetni lelkemet, |
Bőlcsebbé tesz engemet. |
Egy nem esmért szent magányosságba
Könnyezem le napjaim. |
Könnyezem le napjaim. |
A szomszéd pór eltemet. |
Fellelik sírhelyemet; |
Áll egyűgyű sírhalmom magába,
Szent lesz tisztelt hamvamért. |
Szent lesz tisztelt hamvamért. |