Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz Laudonra
Ily szép egyezéssel nem könnyen láthatni. |
De több s nagyobb részről szerencsétleneket, |
Az irígy szerencse még mélyebbre tola. |
Emez ősz fejekről letépte azokat. |
A változó sorsnak egyenetlensége, |
Az igaz virtusnak eleven képéről |
Borostyán ágakat fűzvén homlokára, |
Ily bosszús, de méltó panaszra fakada: |
Mely a vént megvetvén, az ifjat szereti. |
Valakik e világ dolgait vizsgálták. |
És ellene, ímé, mely nyilván hibáza! |
Fő virtussal ékes generálisának |
Egész vénségéig még el nem szakada. |
Vigyázva szüntelen népére s magára. |
Most is ő vezette a vad pogányságra, |
Azt megújította a törökök között. |
Méltóztatja újabb s duplás koronára. |
Vitéz homlokára az öreg Laudonnak. |
Megifiodhatna maga is e báró! |