Berzsenyi Dániel: A VIG CHLOE
Intesz, édes enyhelyem!
Megyek, megyek, ah, elég rég
Vonza feléd kebelem.
Virágim szép ligete!
Gyermeki víg munkásságom
S elmém első képzete.
Aggodalom terheli,
Hozzád, ha rám öröm nevet,
S kezem lantját emeli.
Új világba andalít,
Nyílt kelyheid lehellete
Illatözönbe merít.
Gyermeki jelképekben,
S kedves titkos két betűim
A mindig zöld szívekben.
Az urnák s nefelejcsek,
A két hív szívek láncában
A violabilincsek.
Egy szebb virányt magának,
Hol égi gyönyör s szerelem
Szebb rózsái nyílának.
Rémledező szemeim,
S karom között eloszlottak
Tündér álomképeim.
A szerelem könnyeit!
Mint ittátok, virágaim,
Szivem égő csepjeit!
Míg rabláncom szaggatám,
Míg a csalfa, büszke remény
Bábjait elhányhatám.
Az eget megmutatni,
S a lepkeszárnyu gyermeknek
Égi szárnyakat adni.
Pedig le kell hullanunk!
Jobb a hív földön maradni,
S rózsákat itt szaggatnunk.
Illik e szép világon,
Méh-ajakkal mézet lelni
Lehet minden virágon.
Mindenik csak tünemény;
Annak nyílik a legszebbik,
Aki szabad s víg, mint én.
Míg fejét, - de hol vagyok?
Lilim még istenné tehet,
Legyen, legyen, hallgatok.