Babits Mihály: TÜNDÉRORSZÁG
vidám kalandort vitt a lába.
reá tekint minden menyecske,
nagy szürke toll lobog fövegjén,
hóna alatt kicsinyke szekrény.
mi új gyönyört hoztál nekem?"
az ismeretlen Afrikában,
s valamit hoztam is valóban:
Tündérországot, ládikóban."
Tündérország egy ládikóban.
jobb lesz, hölgyek, próbára tenni
Csupán a fejet kell bedugni
ugy kell Tündérországba jutni."
Küldj kémet az ébenkalitba!"
Ki tudja, mit s ki tudja, hol lát?
Bedugja állig és szakállig
s csuszik - csodák csodája - vállig.
s bemászik, íme - beletűnik!
"Az asztal - értem az egészet" -
Nyujtja nyakát ifjú is, vén is,
s egy hölgy szól: "Hadd próbálom én is!"
ugy leli kisded helyecskéjét.
mi uj csodát rejt tátva száda?
Ki belenéz, az vissza nem tér,
nincs óriás, ki bele nem tér.
Tündérország sekély is, mély is.
s az udvar tagja valahány is
Királynak szinte kedve csosszan
öreg méltósággal becsusszan.
s ürűl a nagy királyi szála.
népet belé, mint zsákba, rázza
s mikor az udvar benne mind
hóna alá csapja megint.
Művészembernek nincs hazája."