Babits Mihály: ÚRNAPI ÉNEKE
ÚRNAPI ÉNEKE
Dicsérd, Sion, a Megváltót,
dicsérd a vezért, a pásztort,
Ahogy bírod, akként merjed:
nagyobb Ő mint a dicséret,
dicsérd a vezért, a pásztort,
| zengj himnuszt, zengj éneket! |
nagyobb Ő mint a dicséret,
| méltón nem dicsérheted. |
S a dicséret külön tárgya
ma hogy a Kenyeret áldja,
s hogy végvacsoráján kapta
a Tizenkettők csapatja,
ma hogy a Kenyeret áldja,
| mely éltet és eleven, |
a Tizenkettők csapatja,
| nem kétséges semmiben. |
Legyen teljes, legyen zengő,
legyen vidám és illendő
mert azt a napot jelzi ünnepünk,
melyen először adatott nekünk
legyen vidám és illendő
| szivünk ujjongása ma: |
melyen először adatott nekünk
| ez a lelki lakoma |
Új királynak asztalára
új törvénynek szállt páskája:
Fut az ujtól ami agg,
igazságtól ami vak;
új törvénynek szállt páskája:
| elavult a régi már. |
igazságtól ami vak;
| fut a fénytől a homály. |
Amit Krisztus tett ez estén,
hagyta hogy rá emlékezvén
Okultunk szent törvényéből:
így lesz borból és kenyérből
hagyta hogy rá emlékezvén
| cselekedjük mi is azt. |
így lesz borból és kenyérből
| üdvösséges áldozat. |
Más és más - de nem lényegben,
csak jel szerint más - szinekben
A vér ital, a hús étel:
mégis Krisztus, lényegével,
csak jel szerint más - szinekben
| égi jók lappanganak. |
mégis Krisztus, lényegével,
| teljes mindkét szín alatt. |
Oly kenyér, melyet meg nem tör,
aki vesz miként étekből,
Veszi egy és veszik ezren:
annyit egy; amennyit ezren;
aki vesz miként étekből,
| s el se vág, és meg se szel. |
annyit egy; amennyit ezren;
| fogyasztják és nem fogy el. |
Veszik jók és veszik rosszak:
csakhogy különböző sorsnak
Rossznak halál, jónak élet:
ilyen az egyforma étek
csakhogy különböző sorsnak
| részesei ők vele. |
ilyen az egyforma étek
| különböző ereje. |
Im az angyalok kenyere,
utonjárók eledele,
édesfiaknak étele,
melynek előképe már a
husvéti bárány halála,
valamint Izsák oltára,
utonjárók eledele,
édesfiaknak étele,
| nem ebek számára szánt, |
husvéti bárány halála,
valamint Izsák oltára,
| s hogy az égből manna szállt. |
Óh igaz Kenyér, jó Pásztor,
Jézus, óvj az elbukástól,
te táplálj és te palástolj
s add hogy a feltámadáskor
Te, ki mindent bírsz és értesz,
s e földön táplálsz és éltetsz,
tedd, hogy szent népeddel, ékes
asztalodnál majd az édes
Jézus, óvj az elbukástól,
te táplálj és te palástolj
s add hogy a feltámadáskor
| üdvnek látói legyünk. |
s e földön táplálsz és éltetsz,
tedd, hogy szent népeddel, ékes
asztalodnál majd az édes
| örökségben résztvegyünk! |
