Arany János: A KIS POKOL
Egy nagy zsibojgó vásárba jutottam, |
Mivelhogy a jó útat nem lelém. |
Ki ad, ki vesz, ki húz-von, csal, ki lop, |
Kevés, hogy nézne csak, mint én, nyugodtan. |
S míg fájdalom miatt fogát beszíja, |
Lépen könyökli holmi gaz kolop, |
Sehol megállás: vigyori pofák |
Rivallnak a tömeg közől: "Szoríjja!" |
Nincs ótalom, kell menned a tömeggel: |
Civódó kalmárok; nyelves kofák |
Unszolva, egész isten-adta nap; |
Hamis árút, hazug szóval s bilyeggel. |
A hegy körül; melynek kies legormán, |
Szelíd fény lángol, mint az esti nap. |
A pocsolyából, melyet gázolék, |
Melynek vizén nem biztos semmi kormány. |
A hegy süvegjén, mint arany bokréta, |
Hová feljutni éhszomjas valék. |
Meredek a hegy, s melynek köldöke, |
Hullámlik alján az ember-pocséta. |
S már-már kezemben volt a biztos párkány, |
A szikla-martnak egy éles szöge: |
Duhadt fel a mélység posványiból |
Egy szörny, kinek sosem elég a zsákmány. |
Tarkán volt írva minden pikkelyére,... |