Ady Endre: A nyári délutánok

Full text search

A nyári délutánok
 
Mikor az Ég furcsa, lila-kék
S találkára mennek a lyányok,
Óh, be titkosak, különösek
Ezek a nyári délutánok.
 
Járunk bolondul és ittasan
Nagyvárosi utcákon égve,
Fekete, szigoru vonalak
Rajzolódnak a nyári Égre.
 
A város árnyas és remegő.
Ezer tornya, kéménye, karja
Úgy mered a csókos ég felé,
Mikéntha ölelni akarna.
 
Mint zavarodott szerelmesek,
Pírral s pihegve szemben állnak
A Ég s a Város. Szivük dobog
Vad ritmusára a Halálnak.
 
Szemünk könnyes, mégis nevetünk,
Föl-föltekintve, vágyva, félve,
Arra, ki szép s kit nem ismerünk,
Hideg szeretőnkre, az Égre.
 
S ott fenn az Égen, ott valahol,
Egy-egy pillantást visszavetnek.
Sírván nevetünk az Ég alatt
S ott fenn, ott fenn, ott is nevetnek.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi