Ady Endre: A kényszerűség fája
jó hittel és szeretettel
szőlőt vagy a bojtorjánról figét?«
Máté evangéliuma VII. 16.
Húzza a sok gyümölcs,
Húzza a sok igen
S a megcsúfolt nemek
Rozsdákkal megírvák
A leveleimen.
Fügélő bojtorján:
Teremni lázadón
Nem lehet, nem lehet
S mint békés jobbágy-fa,
Fizetem az adóm.
Rendet megcsufolni
S nagy másitó erőt
Földről kacagni föl.
Bénultan hajlok meg
Tisztes muszáj előtt.
Szőlőtőkén szőlő,
Hasztalan, hasztalan,
Szabva kegyetlenül
A nagy Élet-kertben
Mindennek sorsa van.
Vád akartam lenni,
Vád, nem: ijjedelem
S mint szép példaadás,
Virágzik, gyümölcslik
Szegény, szelíd fejem.
S igeneket rólam
Téphet minden silány
S vétózó tűz helyett
A nagy Háztartásban
Vagyok csak kicsi láng.
Tagadás fejfája,
Latorból szent szülő,
Óh, én, szegény, szegény
Pártütőből pártos,
Uzsorás zendülő.