Ady Endre: A menekülő lovas
Hazám dúlásának,
Szeretett jószágim,
Csűreim, táraim
Bús pusztulásának.
A hirtelen vésznek,
Futó, riadt uton
Könnyben megforduló
Visszatekintésnek.
Hogy némán bolyongjak,
Ajkamat szorító
Dühvel, háborusan
Átkokat ne mondjak.
Akit most találtam,
Hogy leljek feledést
Két szép, meleg karod
Jó karolásában.
Hogy ne legyek dőre,
Kocogjon a lovam
Boros, csárdás uton
Vidáman előre.
Futván fütyörésszek
S nagy erdők aljain,
Bujtató lápokon
Hogy vissza ne nézzek.