Ady Endre: Vidám temetés éneke
Még a bánat sem szép, ha elmúlt
S én régen utálom a múltat.
Fölemeltem az én szivemet
S hirdetem a siránkozóknak:
Boldog az, ki vidáman temet.
S változás mindig új alakra.
S az örömök szünetlen jönnek.
Az emlékek agg-szüzét dobd el
S fogd a jelent, vígan, szabadon.
Mikor settenkednek a multból
Haszontalan és cifra árnyak.
Emlékezni raboknak terhe,
Szabad ember felejt s fut tova.
Minden perced bocsásd el csókkal,
Kínlódni is kéj a jelenben.
Prédája nem leszek a multnak,
Behunyom szemem s megölelem.