Nevének változatai: 1269-ben Geneu. 1298-ban Jenew. 1429-ben Genew. 1578-ban Jenő. 1643-ban Kis-, másként Zamos-Jeneő.
Jenő nevét ily nevü alapitójától vette.
Igricze határán eredő s Lozsárdon át folyó patak jobb partján fekszik, lankás oldalon. Deéstől 26.9 kilométerre a szamosujvári járásban.
A Kolozsvár felé vezető országút két oldalán sík téren feküdt. A múlt század elején huzódtak fel lakói a hegyek közé, vagy mostani lakóhelyükre. Az 1721-beli összeírás szerint északról délre huzódó völgyben fekvőnek iratik.
Jenő kétségkivül Dobokavárához tartozott eleinte s birtokosai várjobbágyok voltak. István azonban, még mint ifjabb király s Erdély fejedelme tőlük elvevén Jenőt, a Kökényes Renold nemzetségbeli Mikód (Mykud) fiának Miklód bánnak adományozta s annak birtokában őt, mint V. István király 1269-ben meg is erősitett.
Ezen oklevélben elősorolja a király Mikud bán érdemeit, mely szerint őt, midőn atyjával harczolt, férfiasan védte, mellette volt s kapandó halálos sebtől megoltalmazta, kiragadta s akkor egy lovat adott neki, melyet 100 márka ezüstön vett meg s ezek és más érdemeiért adja Jenőt, Buchteleket (Bökteleket), mely az Orbó vize mellett van, Csoboló és Csepántelki (Schepanteleky) földeket.
142Mikód bán 1298-ban végrendeletileg Jenőt leányára Erzsébetre és ennek férjére az Aba nemzetségből való Czente (Chente) Jánosra hagyta. Ettől újra a Dobokaiak kezére visszakerült s nevezetesen 1348-ban azon Mikód bán fiának Miklósnak fiai János, László, Miklós és Lökös a birtokosok.
1428-ban birtokosai Dobokai János fia Miklós és Mihály, kik Iklódi László fiát Domokost, midőn Bonczhida városba menne, az országúton megtámadták és 16 frtos új szekerétől, 24 frtos két lovától, 16 frtot érő két hálójától s minden nála levő holmijától kirabolták, megvervén, s két szolgáját elfogták s fogva tartják.
1429-ben Dobokai László és Miklós apja Imre jenői malombeli részét elzálogositotta a Lökös fiainak, Szilkereki Mihály és Császári Benedek előtt.
1429-ben birtokosok Dobokai Imre fiai László és Miklós és Lökös fia Miklós fiai, Lőrincz, Péter és Bertalan.
1433-ban Dobokai Lökösfi Lőrincz fia János itteni, dobokai, lozsárdi, marói és derzsi részét testvérének Mihálynak veti zálogba 26 arany frtért, hogy ezért a zálogos javakból tartozik Jánost fiával szénával ellátni.
1440-ben Lökös fia János s ennek fia Bálint itteni részüket Dobokai Miklósnak vetették zálogba.
1455-ben Dobokai Miklós fiai Kristóf és Miklós a néhai Lökös Péter fia György, fiainak Péter és Jánosnak itteni részét, mely náluk zálogban volt, ezen Péter és Jánosnak visszaadják.
1457-ben Dobokai Lökös János fia Bálint, itteni részét, mely reá Lökös Bertalan pap után szállott, nővérének Luciának Olnoki Herczeg Mihálynénak s fiuknak Jánosnak veti 40 arany frtért zálogba.
1461-ben Dobokai Lökös Lőrincz fiának Jánosnak özvegye, Dobokai Lökös György fiát Jánost az itteni részből való hitbére fejében nyugtatja.
1467-ben Dobokai Miklós fia Miklós itteni részét Kovácsi István kamaragrófnak köti le.
1468-ban Dobokai Miklós fia Miklós itteni részét Vingárti Geréb Jánosnak veti zálogba.
1470-ben Mátyás király Dobokai Istvánt, Mihályt, Lászlót és Kántor Mihályt testvérüknek Miklósnak itteni részébe beigtatni rendeli.
1431470-ben Mátyás király a magvaszakadt Dobokai Miklósnak itteni részét Csupor Miklós vajdának adja.
1470-ben Dobokai István, Dobkai Jánosfi Imre fia László, Kántor Mihály és Derzsi Májadi Mihály néh. id. Dobokai Miklós özvegyét, valamint Katalint néh. Dobokai Kristóf leányát, másik Katalint néhai ifj. Dobokai Miklós özvegyét biztositják arról, hogy azon Dobokai Miklósnak itteni részét, melyet Rédei János erdélyi alvajda Csupor Miklós vajda parancsára elfoglalt: visszaszerzik, nekik a köteles leánynegyedet kiadják.
A pör meg is indult s mivel a Dobokaiak Mátyás királynak Dobokai Miklós részére adott kegyelemlevelét felmutatták, melylyel összes javai, melyek hűtlenség czímén koboztattak el, visszaadását elrendelte: az erdélyi vajda 1471 tájt Csupor Miklós volt vajdát hatalmaskodás czímén fejvétségben elmarasztalja s a Dobokaiakat az ő javaiba is beigtatni rendeli 50 márka vagy 200 arany forint erejéig, míg meg nem váltja s azon Miklósnak itteni részét a Dobokaiaknak visszaitélte.
1470-ben Olnoki Herczeg Mihály fiai János és Pál az atyjok által Tőki Bálintnak elzálogositott részüket újra Tőkinek zálogositják el.
1474-ben Olnoki Herczeg Mihály fia János testvérét Pált itteni része elidegenitésétől, gyámjait Járay Jakabot, Kodori Gál deákot és Iklódi Deési Jánost annak elfogadásától tiltja.
1474-ben Dobokai Imrefi János fia László és Imrefi Miklós fia Mihály, valamint Kántor Mihály fiai Pál és Márton, az Olnoki Herczegeknél zálogban lévő itteni részüket magukhoz váltván, azt a Wizzamoson levő malommal Tőki Bálintnak vetik zálogba.
Ugyanakkor Mátyás király Jenő harmadrészét néh. Dobokai Lökös magvaszakadtával Dési Péter és Jánosnak és Tőki Bálintnak adományozza Inaktelkével együtt.
1476-ban Olnoki Herczeg János testvérét Pált itteni részének Iklódi Péter részére való elidegenitésétől tiltja.
1478 márczius 13-án Kendi Antal alvajda iklódi Dezső János hatalmaskodása ügyében, mely szerint ez Besenyő Lászlónak a Szamos folyón levő malmába betört, vizsgálatot rendel.
1481-ben Sólyomkői Ördög Simon itteni, nála zálogban levő 144részét Siroki Mátyásnak veti zálogba. Ettől azonban őt azon évben és nejét Margitot néh. Tőki Bálint özvegyét, Katalin Somkereki Erdélyi Miklós leánya Dobokai Miklós özvegye, most pedig Bessenyei Lászlóné eltiltja.
1481-ben miután néh. Dobokai Miklósnak itteni vett részei Csupor Miklós kezéből annak özvegyének Katalinnak, Bessenyei László nejének itéletileg visszaadattak s másrészről Szenterzsébet Worster György azon néh. Dobokai Miklós összes javairól ezen Miklós fia szintén Miklós javára lemondott, Mátyás király ezen részeket Bessenyei Lászlónak és nejének adományozza.
1841-ben dobokai Bessenyei Lászlót és nejét volt Dobokai Miklós özvegyét, ez utóbbinak azon részébe, melyet Dobokai Lökös Jánostól birt zálogban, beigtatják, de Ördög Simon ellentmondott.
1486-ban Bánffy Ferencz neje Katalin néh. Dobokai Miklós leánya, itteni részét férjének veti zálogba.
1497-ben Ulászló király néh. Olnoki Herczeg Pál itteni részét annak magvaszakadtával Temesseli Dési Imrének, Jánosnak és Mihálynak adományozza, a kik abba ellentmondás nélkül beigtattatnak.
1500-ban birtokosa Bánffy György fia Ferencz s neje Katalin.
1507-ben Ulászló király néh. Dobkai Miklósnak itteni részét ezen Miklós leányának Katalinnak, valamint férjének Bánffy Ferencznek és fioknak Kristófnak adományozta oda, de az igtatásnak Dobkai Salatiel és fia János, István, Sandrin és Imre, Derzsei Dobokai Miklós s fia Mihály, valamint Somi Józsa ellentmondtak.
1516-ban Dobokai Salatiel néh. Bánffy Ferenczet Jenő egész birtokáért perbe fogta, most azonban Bánffy Ferencz fiával Kristóffal s nővérével Zsófiával Károlyi Lancz László nejével kiegyezvén, ezek Jenőt teljesen átadják Salatielnek s fiának Sandrinnak s bátyjának Derzsei Dobokai Miklósnak.
1451517-ben Dobokai Salatiel a László fia és Dobokai Miklós adósságuk fejében Jenőt Macskási Gáspárnak lekötik.
1521-ben Hidalmási Kántor Péter itteni részét testvéreinek Kántor Tamás, Balázs és Gáspárnak eladja.
1524-ben II. Lajos kir. néh. Dobokai Bessenyei Bernát gyermekeit itteni részükben megerősiti.
1527-ben Dobokai Bessenyei Ferencz a maga s nővérei Orsolya Dobai Demeterné, Fruzina Guti Ferenczné s Katalin és Zsófia (Károlyi Lancz László özvegye) nevében néh. Károlyi Lancz László gyermekeit és Dobokai Miklóst itteni részük eladásától tiltja.
1541-ben az erdélyi vajda néh. Dobokai Sandrin özvegye Kendy Klára ellen hozott itélete alapján Dobokai Ferenczet egy itteni rész és udvarház egyharmadába, két harmadrészben pedig azt önmagának igtatni rendelte, de az igtatást Kendy Klára férje Szécsi Tamás fegyverrel meggátolta. Ez időben a Bánffyaknak is volt itt birtokuk, kiknek birájuk Hosthy György.
1541-ben Dobokai Miklós fia Farkas Dobokai Salatiel özvegyének Katalinnak nevében id. Bánffy László özvegyét Annát, Szécsi Tamásné Klára ellen Jenő iránt inditandó pörtől eltiltja.
1543-ban Dobokay Ferencz s testvére Imre itteni részüket Szentpáli Andrásnak vetik zálogba.
1545-ben főbb birtokosa Dobokay Ferencz.
1554-ben Dobokay Imre Jenő felét adóssága fejében Machó Györgynek köti le.
1453-ban Dobokay István birtokos emlittetik.
1579-ben jenei Vitéz Gábor egyik birtokos.
1579-ben birtokosai Dobokay Imre és István.
1585-ben Dobokay István tiltakozik az ellen, hogy testvére Dobokay Imre itteni részét vejének Tamásfalvi Miklósnak eladományozza.
1587-ben Dobokay István egy itteni jtelkét szolgájának Kereszturi Andrásnak adományozza.
1589-ben Dobokay István emlittetik.
1604-ben Kendy István itteni részét Mindszenti Benedeknek veti zálogba.
1461607-ben Dobokay Mihálynak örököse nem lévén, itteni részét nővéreinek Szemere Jánosnénak és Szilvási Andrásnénak hagyja.
1607-ben Kendy István itteni részét Mindszenti Benedeknek átengedi.
1615-ben mivel a fejedelem néh. Dobokay Imrének, István és Farkasnak e birtokát magvuk szakadtával Pécsi (Péchy) Simon kanczellárnak adományozta oda, de az igtatásnál Dobokay Katalin Nádudvary Jánosné és Somlyai Judit Szilvásy Andrásné annak ellentmondtak, most Pécsi arról az ő javukra lemond.
1616-ban a fejedelem itteni részét, mely Kendy István bélyegén a fejedelemre szállott, Haller Zsigmond s neje Kendy Krisztinának adja.
1616-ban Haller Zsigmondné óvást emel az ellen, hogy noha Szilvásy András itteni részét, mely őt neje Somlyai Judit után megilleti, kecsetszilvási és tótfalusi részekért vele elcserélte s ebbe mégis beigtatta magát.
1616-ban Dobokai Szilvássi András a fejedelemtől új adományt nyer, többi birtokai közt Kis-Jenőre nézve is, melybe beigtatják, de Giróthi Torma György Kendy Krisztina képében ellene mond.
1618-ban Macskásy Györgyné Szalánczy Dorottya itteni részéről Dobokay Katalin Nádudvary Jánosné javára lemond.
1620-ban Bethlen Gábor Haller Zsigmondot megerősiti, de Bánffy Margit Allya Farkasné, Bánffy Judit Szikszay Györgyné, Bánffy Borbála Huszár Istvánné, Bánffy Anna Wesselényi Boldizsárné s Bánffy Zsuzsánna Béldy Kelemenné, továbbá Bornemisza Zsigmond, Bornemisza Judit Kornis Ferenczné és Kendeffy Gáspárnak Bornemisza Zsuzsánnától való gyermekei Miklós, Judit és Anna az itteni Patócsy rész iránt ellentmondtak.
1624-ben Haller Zsigmond itteni részét testvére Haller Istvánra hagyja, mely rendelkezését 1630-ban a fejedelem is megerősiti.
1632-ben Rákóczy György Haller Zsigmond magvaszakadtával annak itteni részét Kovacsóczy Istvánnak adományozta, de Haller György és neje Nyáry Borbála vele olyan egyezséget kötöttek, hogy halála után az a Hallerekre szálljon vissza, de ez valószinüleg meg nem történt, mert 1641-ben az a fiskus kezén volt.
1634-ben Szilvássy András egyik birtokosa.
1471636-ban Szilvási András s neje Somlyai Judit a fiskust e birtoknak elfoglalásától tiltják.
1641-ben Nádudvary István itteni részét Kolozsvári Ajtoni Istvánnak adja cserébe.
1648-ban Dobokai Szilvássi András egyik birtokosa.
1649-ben tanuk vallják, hogy Jenőt a Dobokayak u. i. Dobokay Imrének két fia Mihály és Ferencz, egyik leánya Somlyayné, ettől való Somlyay Judit Szilvási Andrásné birták. Másik itteni birtokos Nádudvary János s a Nádudvaryak innen írták magukat.
1649-ben Dobokai Szilvási Andrásné Somlyay Judit két itteni telkét a templom mellett Aranyi Nádudvary Jánosnak itteni két más telkével elcseréli.
1650-ben Kézdipolyáni Veres Péternek Nagy Sárától való fia István itteni részét feleségére Szilvássy Juditra hagyja.
1651-ben azon Szilvássy Judit, ki Báthory Zsófiának ételhordója volt, e részét második férjére Galgói Rácz Péterre hagyja, melyben őket II. Rákóczy György fejedelem 1652-ben a Kis-Szamoson levő malmával együtt megerősiti.
1653-ban Rácz Péter abba fejedelmi megerősitéssel be is igtattatik, de annak Toldalagi Ferencz és Gábor, Nádudvary István, Nádudvary Erzsébet Barcsay Gáspárné és Nádudvary Zsigmond leánya Judit, Somlyai Judit, néh. Zakariás Zsigmond leányai Borbála Szakácsi Péterné, Zsuzsánna Káli Kún Mátyásné, kiknek anyjok Anna, valamint Ördög István fia István, kinek anyja Erzsébet, azon Somlyay Juditnak Szilvássy Andrástól való leányai voltak, ellentmondtak.
1655-ben egyik birtokos Nádudvary János.
1661-ben Kemény János a fiskus itteni részét Haller Gábornak adományozta, ki azt Bácsy Istvántól magához váltotta, a ki abban Haller Pállal együtt 1669-ben megerősittetik.
1670-ben Galgói Rácz Péter neje jogán birt itteni részét egy házhelylyel és a Kis Ferencz és iklódi határok közt levő háromkövü malmával együtt végrendeletileg leánya Krisztinára hagyja.
1677-ben birtokosai Nádudvary János özvegye Torma Mártha, Ördög István, osdolai Kún István és Miklósné Rácz Krisztina, Ajtoni Kún István, Bánffy Boldizsár, Rédey István.
1481683-ban Bánffy Boldizsár egyik birtokos (hű embere Gyárfás).
1688-ban Apaffy Mihály Haller Pál e részében annak özvegyét Torma Katalint élete fogytáig meghagyván, azt Teleki Mihálynak adományozza. 1694-ben birtokosai Rhédey Pál, Nádudvaryné és Barosné.
1696-ban néh. Kemény János fia Péter és Nádudvary Péter kiskorúak.
Dobokai Nagy János leánya Nagy Kata Somogyi Ambrusné, ennek fia Somogyi András s ennek gyermekei: Somogyi Zsigmond, Gábor, Mária Dali Péterné 1718-ban eladják itteni és lozsádi, kecseti, szilvási, tótfalusi és derzsei részeiket Káli Kún István és neje Keserű Zsófiának.
1722-ben Kis-Jenő határa és a falu az akkori birtokosai: gróf Teleki Pál, Káli Kún István, Ajtoni Krisztina Sombory Sándorné, Borsai Borbála Kabos Ferenczné, esküllői Ördög György s fia István, Kovásznai Péter, Rédey Pál özvegye Boros Borbála, úgyszintén első férjétől Nádudvary Jánostól származott fia János, gr. Korlatovics Kata Kemény Péter özvegye közt három t. i. Dobokay, Ajtoni és Nádudvary részre osztatott. Korda Zsigmondné Bánffy Zsuzsánna egyik rész birtokosa.
1725-ben Káli Kún István s ennek gyermekei László és Berta a Dobokayak egykori itteni részétől e családfa alapján mindenkit eltiltanak: Ördög Menyhárt, leánya Katalin Ősi Ferenczné, leánya Dorottya Sombory Jánosné. Leánya Katalin Dobokay Imréné, leánya Anna Somlyai Gáspárné, leánya Judit Szilvási Andrásné, leánya Anna Zachariás Zsigmondné, leánya Zsuzsánna Káli Kún Mátyásné, fia László, azon Kún István s gyermekei.
Ördögkereszturi Magner cs. czímere.
1738-ban aug. 11-én Kolozsvárt kelt szerződés szerint Kemény János itteni birtokát több más birtokrészszel együtt elzálogositja Káli Kún Istvánné Keserű Zsófiának s vejének Földvári Ferencznek.
1756-ban néh. esküllői id. Ördög István fia György, fia István itteni részét Magner Andrásnak, azon id. Ördög István fia Ferencz leányától Annától való fiának Antalnak veti zálogba.
1491760-ban Sombory Gergely zálogjogon birja, az itteni Ördög-féle részt.
1801-ben gr. Teleki Annának van 8, gr. Kendeffi Elek özvegyének 5, br. Bánffy Sándor özvegyének 4, br. Kemény Simon özvegyének 8, Sombory Gergely özvegyének 9, Katona János özvegyének 2, Miklós Józsefnek 4 telke.
1804-ben kelt itélet szerint néhai Bánffy Sándorné Kemény Ágnes halálával maradt itteni javak Mósa Lászlóné gr. Mikó Kata, Simándi Lajosné Palkó Zsuzsa, Szegedi Ferencz, Imre István és Ferencz mint felperesek és Szarvadi Farkas és János, Vass Zsuzsa Balog Istvánné mint alperesek közt két részre osztatott.
1809-ben birtokosai: id. gr. Teleki Lajosnak van 8, gr. Bánffy Györgynek 5, gr. Eszterházy Jánosnak 6 1/2, br. Bánffy Eleknek 2, br. Kemény Simonnénak 6, Kendeffy Józsfenek 6, Sombory Gergelynének 8, id. Miklós Józsefnek 6, Katona Jánosnénak 1, Weér Györgynek 1, Zejk János utódainak 4, Alsó Ferencznek 4/12, Könczei Józsefnek 4/12 telke.
1814-ben Mara Lőrincz Nádudvary rész egyik örököse. Itteni birtokosok még: gr. Teleki Józsefné, gr. Bánffy József, Katona László, gr. Kornis János, Ujvalfi Samu, Sombory Elekné, gr. Wass Tamás, Benedikti Lipót, gr. Teleki Imréné Krausz Mária, Almádi Zsigmond, Miske József, br. Inczédi Samu, br. Kemény Jánosné.
1820-ban birtokosai: gr. Teleki József, Kendeffy József özvegye, br. Kemény Simon, gr. Kornis János, Ujfalvy Samu, br. Bánffy Elek, Keczeli János, br. Bánffy József, Katona László, Benedikty Lipót, gr. Teleki Imre, gr. Eszterházy János, Sombory Elek és Weér György.
1837-ben Teleki, Kornis, Bánffy grófok, Kemény báró, Zeyk, Sombory, Kendeffy, Weér, Földváry, Benedikti, Fejérdi nemesek birják.
1863-ban Földváry József, gr. Rhédei Mária és társai, gr. Teleki Domokos, Kendeffyné szül. Weér Róza, Katona Erzsébet, Szentpéteri Imre részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban az itt összeírt 71 füst közül 1 nemesi füst volt. Nemesi jogú birtokosai voltak: gr. Mikó Imre (Kolozsvárt), legid. Gr. Teleki Domokos (Gernyeszegről), Popovics János, Salamon István, Szőnyi Elek és Székely Mihály.
Jelenlegi birtokosai: (1898): gr. Pejachevich Arthurné gr. Mikó Anna; 437 h. 122 öl. Öröklés. László József; 344 h. 831 öl. Vétel 150gr. Teleki Györgytől. Gr. Bánffy György 183 h. 1537 öl. Gr. Teleki Domokos utódaitól vette.
Egykor népes s tisztán magyar lakta község. Többször érte pusztulás, de kiépülte. Magyar lakossága az 1661–63 közt levő török-tatár dulásnak lett valószinüleg áldozata. 1703–6 között a labanczok pusztitották el azokat is, a kiket magyar lakói közül a török éleben hagyott, vagy rablánczra nem fűzött. Hodor szerint magyar népe 1658-ban pusztult ki. Magyar lakossága helyére oláhok szivárogtak be, a kik jelenleg is lakják. Ezek azt tartják, hogy egykor itt óriások laktak. Földmivelés és baromtenyésztésből élnek. Szent-Györgynap éjjelén házaikat s pajtáik ablakait vadrózsa (csipketövis) ágakkal rakják be, hogy a lidércz a tehenek tejét el ne vihesse. Szent-Jánosnapkor Szent-János fűből font koszorúkat kötnek, annyit, a hány lakója van a háznak és a házfedélre dobják fel, megnevezve melyik koszoru kié, a kinek koszoruja leesik, az azon évben meghal.
Házaikat s gazdasági épületeiket paticsból épitették, újabban kőből épitkeznek utczasorban és szalmafedél helyett deszkát használnak.
Róm. kath. kőtemplomát Mikód bán épitette, mely 1270-ben a Szent-Tamás vértanu tiszteletére volt szentelve.
1596-ban unitárius anyaegyházközség. 1620-ban ev. ref. vallásra tért. Templomának, temetőjének helye s egy pár sírkő az országút mentén még a 60-as években látható volt. El nem foglalt birtokából három és fél hold maradt meg, az esperes és a k.-lónai pap használta. Az oláhságtól ide hagyott alig nehány lélekből álló magyar lakosa a múlt században Kérőhez, majd K.-Lónához csatoltatott s 1890-ben 4 lélekből álló szétszórt egyháza szintén oda tartozik. 1863-ban az ev. ref. egyház részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
Gör. kath. egyházközség román lakossága templomát azon őserdőből épitette 1753-ban, melynek helyén jelenleg szántója van. 1827-ben tértek az unióra. Hodor szerint 1835-ben temploma a szent angyalok tiszteletére van szentelve. Két harangja közül a nagyobbat Marosán Mária öntette Kolozsvártt 1876-ban. Anyakönyve 1852 óta vezettetik.
Papjai: Marosán Maftyé s fia József, Popovics János, Pataki László, Pap és Nyamcz László s jelenleg Moldován Teofil.
151Iskolája a 70-es években keletkezett. Tanitója Jenei László.
Éghajlata egészséges s mindenféle gabonának, gyümölcsnek kedvező, jég ritkán bántja.
1721-ben mivelés alatt levő szántója 74, nem mivelhető 16 köb. férőü. Elvetettek ez évben 30 köb. őszi, 12 köb. tavaszi gabonát s termett 164 kal. őszi, 48 kal. tavaszi gabona, árpa, zab, 14 kal. kender, van 6 véka indiai búza vagy tengeri vetése, rétje 35 szekérnyi. Van 35 ökör, 26 tehén, 3 borju, 8 ló, 95 juh, 5 méhköpű és 43 sertése.
Határa két fordulós, hegyen levő rész félig fekete, a lapályos rész sárgás, köves, agyagos, termékenynek nem mondható, egy része északnak fekszik, trágyázva nincs, hat ökörrel kétszer szántják; vegyes gabonát termelnek, szénája jó. A Kis-Szamos kiöntése miatt gyakran nagy kárt szenvednek. Malmuk helyben. Erdeje még tüzelésre sem elegendő; hadi úton dolgoznak. Vásárba Szamosujvárra, melytől egy és Kolozsvárra járnak, ettől 3 mértföldnyire fekszik. Van 76 frt adósságuk és 3 frt pénzük.
1837-ben szántói jók, legelője nagy s főleg a Szamos tere igen jó. Erdeje kevés s az is jobbára a malom gátjára kell. Útja jó.
Jelenleg határa agyagos, részben homokos, eléggé termő. Főbb terményei: búza, rozs, tengeri, árpa, alakor és zab, kender, pityóka, zöldség-félék. Állatai jobbára magyar faj, de van színes is, bivalt, juhot, sertést, lovat, majorság-féléket tenyésztenek. Nemes faju gyümölcsei vannak.
Itatója a Szamos s az igriczei patak, de a Buna forrása legjobb. Van sósforrása, épületköve és kavicsa.
A Szamoson 9 kerekü malom gr. Teleki László Gyula tulajdona.
Határhelyek: 1864-ben Dumaja, Finaczie, Ritu din Zsos, Intre ape, Saradiaja. 1898-ban dülők: Pogyere (Fensík), Gregyina Domnyaszke (Kendeffy-féle lakóház é birtok), Szerezaj (Szárazaj, a múlt században lakott hely, puszta), talaja gérás, sós; Szupra paduri (egykor őserdő).
Lakossága: 1700-ban van 11 jobbágy s egy szegény lakosa s az egész községben 11 lakóház.
1721-ben 7 jobbágy, 8 zsellér, 5 kóborló és két udvari cseléd lakója van, kik a kóborlók kivételével 15 házban laknak.
1750-beli összeírás szerint lakosai: 28 jobbágy 17 telken 20 házban s ugyanily özvegy egy telkes házban, 19 zsellér 10 1/2 telken 15 152házban, 4 szegény zsellér egy telken 4 házban, 18 és 2 özvegy kóborló, kiknek nincs semmiök.
1837-ben lakossága: 445 lélek; házak száma 80.
1857-ben 551 lakossal; ebből 4 róm. kath. és 4 örmény-kath., 6 ev. lutheranus, 11 evang. helvét hitű. Házak száma 102.
1886-ban lakossága 14 róm. kath., 595 gör. kath., 9 helv. hit., 7 zsidó; együtt 625.
1891-ben 732 lakosból 13 róm. kath., 692 gör. kath., 19 ev. ref., egy lutheranus, egy izraelita és 6 örmény-kath.
Adója 1721-ben 373 frt. 1898-ban 2355 frt 65 kr.