7. ALSÓPIÁN
7. ALSÓPIÁN
1309-ben Peyn, Peun, 1310-ben Pyen, 1340-ben vila Pien, 1567-ben Pijén néven jelentkezik az oklevelekben. (C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1309-ben plébániatemploma van, ebben az évben plébánosa Miklós, aki a szász papok és a székeskáptalan perében szerepel. (Documente. XIV. C., I. 93, 109.) 1330-ban Herbord a plébános. (Beke: Az erd. egyházmegye. 97., jegyz.) Ugyanezt a papot egy másik oklevél Unterbordnak írja. (Beke: i.m. 97., Káptalani Levéltár, Cista f.b. 128.)
A plébános neve alapján Alsópiánnal azonosítják a pápai tizedjegyzékben felvett villa Velkani, Vilkani plébániát, amelynek Uterbord volt a plébánosa. Vilkani helység viszont ismeretlen. Eszerint Unterbord plébános 1332-ben 3 lotó, majd egy fertó ezüstöt fizet, 1334-ben 22 dénárt, 1335-ben két és fél fertót dénárban. (Beke: i.h.; Batthyaneum. II. 136.) 1494-ben is szerepel plébánosa, de a név megjelölése nélkül. (Tabular nation Sax. 743.) A templom védőszentje Szt. Jakab.
1681-ben már kevesen beszélnek szászul a románosodás miatt.
1766-ban ugyanez a panasz az ifjúságról.
Szép román kori temploma ma is áll. Bazilikális elrendezésű, szentélye félköríves záródású, míg az oldalhajók záródása egyenes. (Roth: Die d Kunst in S. 16.; Batthyaneum. II. 136., Müller leírása alapján.)
Háromhajós templom volt. Mellékhajóit 1798-ban lebontják, a főhajót barokkosan átalakítják. Kettős várfalát lebontották. (Roth)
Középkori lakossága a reformáció idején lutheránus lesz, a templommal együtt.
A XV. századi harangját 1898-ban újraöntötték. Felirata volt: „Mari bit dein kind vor uns” (Roth).
A XVIII. században lutheránus anyaegyház Szász–Pián néven (Benkő J.: Transsilvania. II. 109.), és e század elején is az. (Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
