41. GERGELYFÁJA
41. GERGELYFÁJA
1263: possessio Gergerfaya (Györffy II. 161.)
1304-ben Greorfaya, 1130-ban Geregurfaya, 1332-ben villa Gregorii, 1391-ben Gergelfay, 1437-ben Gergesfaya, 1587-ben Gergelyfája néven jelentkezik az oklevelekben. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 161.;
C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, János a pápai tizedjegyzék szerint 1 lotó ezüstöt fizet, majd ismét fél lotót ezüstben, 1333-ban 33 dénárt, 1334-ben 11 dénárt és ismét 44 dénárt, 1335-ben 20 dénárt és még 45 dénárt. (Beke: Az erd. egyházmegye. 99–100.; Documente. XIV. C., III. 131, 139, 180, 206.; Batthyaneum. II. 127.)
A XV. századi gótikus templomból csak a szentélyt tartották meg, amelyhez egyszerű hajót csatoltak. Megmaradt a reformáció előtti szentségfülke is.
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, amit az a tény magyaráz, hogy papja a springi szász dékánátushoz tartozott. (Györffy: i.h.)
A XVIII. században lutheránus anyaegyház és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 209.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
