V. HOSSZUTÓTHY LÁSZLÓ (1633–1646)
V. HOSSZUTÓTHY LÁSZLÓ
(1633–1646)
(1633–1646)
Régi nemes családja egész sorát mutatja a férfiaknak, kik a közügyek szolgálatában tűntek ki.* Atyja, György is államférfiú, kit Miksa király 1566-ban követül küldött a török császárhoz.* Testvérbátyja, István követte atyjok nyomdokait, korán királyi tanácsos lett, s mikor nem kevesebbről volt szó, mint Bethlen Gábor megnyeréséről, őt küldöttek hozzája.*
Nagy Iván: Magyarország családai. V. (1859.) 178–179.
Bécsi állami levéltár. Hung. 1566/l. – Szamosközy tört. maradv. IV. 6.
Magyar Történelmi Tár. X. (18. l.) 18.
Hosszutóthy László Vas megyében, Szarkaházán született. Nevelését a gráci jezsuitáknak köszönheté, kiknél a XVII. század legelején több évet töltött el s hol ugyanakkor az egyik tanára Pázmány Péter volt.
Még nem végezte el iskoláit, midőn már 1606-ban a szepesi prépostságra kineveztetett, hogy a szépreményű ifjú annál könnyebben kiművelhesse tehetségeit.
1614-ben pappá szenteltetett s két év múlva átvette prépostságának kormányzását.
Pázmánynak s a most már gyakrabban tartott egyházi zsinatoknak üdvös hatása ekkor kezdett széltében mutatkozni. A püspökségek, monostorok kormányára oly férfiakat helyeztek, kik egyházi feladatuknak színvonalán állottak. Elsősorban a vallást, a tudományt ápolták, az egyházi fegyelmet megerősítették, birtokaikat rendbehozni igyekeztek.
Hosszutóthy már ez iskolának szellemében nőtt fel s követte annak irányát.
Az egyházi jószágok szétragadozásainak ezen korában 112gyakran megtörtént, hogy főpapjaink és birtokos szerzetesrendeink magok adták zálogba birtokaikat, többnyire hatalmas főuraknak. Kikről tudták, hogy nem meri elvenni tőlük senki, de akikben bízhattak is, hogy a zálogösszeg lefizetése ellenében visszaadják a birtokot.
A szepesi prépostságnak is voltak eképpen elzálogosított jószágai. Hosszutóthy kiváltotta azokat, hogy jövedelmeiket egyházi s nevelési célokra fordítsa.
De a birtokok elidegenítésén kívül a szepesi prépostságnak még veszélyesebb baja is volt. Híveinek, papjainak egyrésze nem szakított ugyan határozottan ősi vallásával, de sokat átvett az új vallás kedvezményeiből. Volt idő, mikor a szepesi prépost papjának vagy papja leányának lakodalmára ajándékot küldött, sőt maga sem idegenkedett a házasélet rózsaláncaitól.*
Liber fraternitatis XXIV. Plebanorum Regalium in Scepusio. Gyulafehérvári Batthyány könyvtár.
a) Erről önálló munkát írt: Hradszky József „A XXIV. királyi plébános testvérülete és a reformáció a Szepességben” c. (Miskolc, 1895.)
Ezen fejezet anyagára vonatkozik még Pirhalla Márton: A szepesi prépostság vázlatos története Lőcse. 1899. l 347–437.
Hosszutóthy úgy papjai, mint hívei között visszaállította a régi katolikus szellemet és fegyelmet oly szigorral, hogy méltónak ítélték a „malleus hereticorum” címre.* Ezért 1619-ben s később is, Bethlen ismételt támadásaikor ő is menekülni volt kénytelen s Lengyelországba távozott. De a béke helyreálltával amint visszatérhetett, folytatta egyházias működését, most már nemcsak prépostsága körében, hanem az országgyűléseken* s a nagyszombati zsinaton is.*
Wagner: Analecta III. 106.
1625. évi 23. t. c. a határmegállapító bizottság elnökének, az 1635. évi 14. és 55. t. c. ugyanannak és a nádori ítélőszék főpapjának küldi ki.
Péterffy Concilia. II. 357.
Pázmány Péter figyelmét nem kerülték ki a szepesi prépost érdemei.
1631. júl. 7. Orsz. lvt. Kir. kk. I. 353.
U. o. I. 362.
Pázmány ekkor éppen a szatmári jezsuita kollégium megalapításának tervével foglalkozott. A váradvidéki elhagyott katolikusoknak akart lelki vigasztalásáról gondoskodni. Ebben pedig kinek segítségére számíthatott volna inkább, kire bízhatta volna ifjú alkotását több bizalommal, mint éppen az élete legjavában levő, buzgó váradi püspökre? 113A szepesi prépostság (ma már püspökség) székesegyházának déli oldalához építve ma is áll egy gyönyörű csúcsíves kápolna. A magyar királyi trónra emelkedett és kihalt Zápolyai* nemzetség alkotása ez. De a kincsetérő épület nem merítette ki áldozatkészségöket. Ős katolikus szokás szerint gazdag javadalmat is csatoltak hozzája.
Zápolya éppen olyan összetétellel alakult szláv helynév, mint például Zagrab, ezért a helynevektől kölcsönzött tulajdonneveket nem lehet Szagrabinak, illetve Szapolyainak írni, hanem csak Zágrábinak, Zápolyainak.
Pázmány e javadalmat a szepesi prépostsághoz csatolta, de oly kikötéssel, hogy a prépost gondoskodjék az alapítók szándéka szerinti istentiszteletről s az épület fenntartásáról, emellett a szatmári kollégiumnak fizessen évenként kétezer forintot.*
Wagner: Analecta. III. 104. l.
Hosszutóthy akkor is, mikor Pázmány a pozsonyi székesegyház sírboltjában már rég hamvadozott, hű maradt a misszióhoz, melyet tőle nyert. 1645 ben ő is alapítólevelet adott ki, mely történeti érzékéről s fennkölt gondolkodásáról egyaránt tanúskodik. Az egyház sebeinek gyógyításához – mondja egyebek között – akar hozzájárulni, de háláját is leróni a jezsuita atyák iránt, kiknek köszönheti neveltetését gyermekkora óta. És a zemplénmegyei Homonnán, hová a Drugethek a jezsuita atyákat már bevitték, három tanszéket alapított: a bölcsészet, teológia s a polemia tanítására.*
Wagner: Analecta. III. 104.
Eközben a váradi püspök tiszántúli birtoklásának kérdése is újra felmerült. Az 1633-iki eperjesi béke 10-ik pontja helybenhagyta az 1619-ki nagykárolyi végzéseket.* Ezek között pedig ott volt a tiszántúli hat falunak kézhez adása is. De mint Bethlen Gábor idejében, úgy most is az írott ige csak nem tudott megtestesülni, ígéretekben, biztatásokban most sem volt hiány; de még két év múlva, 1635-ben is maga a fejedelem, Rákóczi György, csak azt írja, hogy „készek vagyunk eligazítani váradi püspök uram praetensióját” és azzal végzi, hogy az ügy rendezésére mindkét részről újabb bizottságot küldjenek ki.*
Magyar Történelmi Tár VIII. (1861.) 256.
Keresztúri: Descriptio epp. et cap. Var. II. 247.
Hosszutóthy a tárgyalásra, melyet a fejedelem 1635 augusztus 11415-re tűzött ki, jóelőre elkészült, mint húsz év előtt elődje, Telegdi János. Az ügy folyásának egész történetét egy rövid emlékiratba foglalta össze s azt Tordán, még április 18-án benyújtotta.* De ez újabb tárgyalásnak ismét kevés vagy éppen semmi eredménye sem lett.
Orsz. lvt. Kincstári oszt Ecclesiastica 66. 49. és okmánytárban 13. sz.
Túrpásztó, mint tudjuk, egyike volt ezen vitás falvaknak. E faluról még évek múlva, 1642-ben is azt írja a szolnoki basa Hosszutóthy váradi püspöknek, mint „szomszéd úr barátjának: Egy szegény Túrpásztó nevű falvucskám vagyon, melynek lakosai az erdélyi párthoz szolgálnak, egy Fodor János nevű barátunk jobbágyi levén, békességben is tartotta keze alatt”. Elmondja azután, hogy valami Szegedi Ferenc deák a kassai kamaráról szintén jogot kezd tartani hozzájok, ménesöket, marhájokat elhajtatá, „sőt az előbbeni urok (Fodor) is éjjel-nappal, tűzzel-vassal nyavalyásokon vagyon… Most pedig újabb urok, Nagyságod támadott, Nagyságod is parancsol már nyavalyásoknak, más urat Nagyságodnál ne ismerjenek… Tudják, elejénten a papok jószága volt, magok is inkább akarnák Nagyságodat uralni, én is akarnám, ha uralhatnák Nagyságodat, ím megtalálták Nagyságodat nyavalyások; ami legjobb, azt cselekedje vélek, mert ha csak azonban lesznek, meg nem maradhatnak, kénytelen leszek őket onnan elvinni és más faluba tenni”.*
Keresztúri: Discriptio. II. 251.
Nem sokkal kedvezőbbek a hírek a pestmegyei jószágokról is. Itt is csak azt halljuk, hogy Buday Pál, Nógrád, Pest, Pilis, Heves, Zsolt és Csongrád vármegyék táblabírája kötelezi magát, hogy a váradi püspökség „jószágainak, nevezet szerént Lőrincinek, Kerepesnek, Szádénak és Veresegyházának gondviseléseket felvállalja”, azokat mindenki ellen megvédelmezi, visszaszerzi ami bennök elidegeníttetett, „az árendát pedig az szokott accidentiákkal Rosnay János uram kezéhez Nagyszombatba a jobbágyokkal felszolgáltatja”.*
Országos lvt. Ecclesiastica. 15. 16. Kelt 1643 sept. 6.
Tehát itt is csak ígéret, csak szép szó, de hogy mindebből mennyit lehetett beváltani, az ország akkori fejetlenségéből következtethetjük.
Hosszutóthy 1646 tavaszán odáig is jut, hogy kénytelen 115kérni Lőcse városát: küldene neki vagy száz köböl árpát, különben tavaszi vetés nélkül marad.*
Lőcse város lvt. XVI. 59. (1076.)
Ezután pár hét múlva megvált a váradi püspökségtől: kinevezést nyert a váci püspökségre.*
Orsz. lvt. Kir. kk. I. 485. – Jászai lvt. Prot. R. 265. szerint kalocsai prépost.
Mielőtt mi is megválnánk tőle, egy pillantást kell vetnünk Várad akkori állapotára. Szent László városát néhány évtized alatt a megújult ostromok s oktalan rombolások odáig juttatták, hogy végre már egy temploma sem volt. Ebből látható, hogy mennyire hívek azoknak a német, olasz könyveknek rajzai, melyek Váradot még a XVII-ik század közepéről is számos toronnyal, kupolával mutatják be. Rákóczi Györy fejedelem 1639-ben a vár udvarán akart új egyházat építeni. El is küldé oda egy „fundáló”-val Haller Gábort, aki külföldön tanulta az építészetet,* s az egyház terve már készen is volt, de bármi okból csak terv maradt. Ekkor Várad polgárai kinn a városban építettek egy csűrszerű fabódét s ezt használták templomul.* Szalárdi János pedig, a fejedelmi titkár, az író, még lelkesedni tudott a fabódéért s nem győzi eléggé dicsérni a rajta levő „temérdek fát, zsindelyt és vasat”.*
Századok 1886. 840.
Frölich, D.: Medulla geographiae. 1639. 360.
Siralmas krónika. 544. l.
* * *
