Október 23.
Október 23.
– Reggel a Szabad Nép „Új, tavaszi seregszemle” címmel üdvözölte az ifjúság készülődő megmozdulását. A kora délelőtti órákban érkezett haza Jugoszláviából Gerő Ernő vezetésével a párt- és kormányküldöttség. A mind népszerűbbé váló Petőfi Kör vezetői felkeresték az MDP Központi Vezetőségét, és javasolták, hogy a párt nevében Kádár János szóljon a felvonulókhoz. Déli tizenkét óra után a Kossuth Rádió megszakította adását, és ismertette a belügyminiszter közleményét, amelyben betiltotta a tervezett tüntetést. Közben a párt politikai bizottsága egyfolytában ülésezett. A Petőfi Kör javaslatát Kádár beszédére vonatkozóan elutasították. Az ÁVH-hoz tartozó Belső Karhatalom megszervezte a hírhedt Fő utcai börtön védelmét. Az ifjúsági szervezet, a DISZ központi vezetősége elhalasztva rendkívüli ülését, támogatta a tüntetést, felkérte az ifjúságot, hogy akadályozza meg a provokációkat. Bata honvédelmi miniszter is engedélyezte a katonák részvételét a tüntetésen. Időközben elterjedt az előző este a Műegyetemen tartott tüntetés-előkészítő diáktanácskozáson elfogadott 16 pontba szedett kiáltvány. A különböző kinyilatkoztatások – a katonai akadémiák, az ifjúsági csoportosulások, a civil szervezetek – hitet tettek a kiáltvány mellett, melynek az első pontja így szólt: „Vonják ki a szovjet csapatokat”. A Kossuth Rádió 14-23-kor, adását megszakítva ismertette a belügyminiszter újabb közleményét, amely engedélyezte a tüntetést. Pontban 15 órakor indult el a tüntetés a Petőfi szobortól, ahol Sinkovits Imre már tízezres tömeg előtt elszavalta a „Nemzeti dal”-t, egy diák pedig felolvasta a 16 pontos kiáltványt. A tüntetők gyülekezete a budai Bem-szobornál volt, ahol már a tüntetők néhány zászlóból kivágták a szovjet mintájú címert. A szobor talapzatáról Veress Péter felolvasta az írók kiáltványát, majd Bessenyei Ferenc elszavalta a Szózatot. Végül Zbigniew Herbert lengyel író üdvözölte a gyűlést. A tömeg szinte kórusban mondta: „Nagy Imre beszéljen a Parlamentnél!” A tömeg megindult a Margit hídon át, az első csoportok 17 órakor érkeztek a Kossuth térre. Egy óra múlva kétszeresre nőtt a tömeg a téren és a környező utcákban. Fél hétkor kikapcsolták a tér világítását. A tömeg nem tágított, követelte Nagy Imrét. A sötétben a meggyújtott újságok fénye világított. Nagy sokára visszakapcsolták a világítást. A Kossuth térről egy csoport a Rádióhoz ment, ahol az ÁVH már géppisztolyokkal és könnyfakasztó gránátokkal felszerelt egységeket helyezett el. Egy másik tüntető csoport a Dózsa György úti Sztálin-szoborhoz vonult, ahol már megkezdték – főleg fiatal munkások – a zsarnokság jelképének ledöntését. A katonai parancsnokság több fővárosi és környékbeli katonai egységnél riadót rendelt el. Gerő Ernő, aki a Moszkvába visszarendelt Rákosit követte a főtitkári poszton, 20 óra előtt telefonon beszélt Hruscsovval, a segítségét kérte. Pontban 20 órakor Gerő a Rádióban beszélt, nacionalistának, sovinisztának, antiszemitának nevezte a megmozdulást. Egy órával később Nagy Imre a Parlament erkélyéről szólt a tömeghez, megígérve a reformot. A Rádiónál az ÁVH lövet, kintről viszonozzák a tüzet.
