Politika
Politika
I. 7. Krasznojarszkot elfoglalják a vörösök, s ez Kolcsak szibériai uralmának végét jelenti.
I. 17. Lenin utasítására a Gyenyikin felett aratott győzelem után eltörlik a politikai elítéltek halálbüntetését.
II. Gyenyikin szétvert csapatait a Krímben Pjotr Vrangel tábornok szervezi újjá.
II. 7. Irkutszkban a vörösök kivégzik Kolcsakot.
II. 19. Bevezetik az általános munkakötelezettséget.
III. 29.–IV. 5. Az OK(b)P IX. kongresszusa kibővíti a kb-nak formálisan alárendelt titkárságot, amely a pártapparátus tényleges Irányítását végzi (előkészíti a PI üléseit, személyi ügyekkel foglalkozik, kapcsolatot tart az alsóbb pártszervekkel). A központi apparátus ekkor kb. 600 emberből, országosan kb. 15 000 pártmunkásból áll.
IV. 6. Verhnyeudinszkban (Ulan-Ude) kikiáltják a szovjet Távol-keleti Köztársaságot, ami a Bajkál-tótól a Csendes-óceánig elterülő kelet-szibériai régiót fogja át, s a japán intervenciósok kiűzését tekinti feladatának.
IV. 25. A lengyelek elfoglalják Zsitomirt, ezzel megkezdődik a lengyel–orosz háború. Jozef Pilsudski csapatait a Krímből támadva Vrangel is támogatja.
V. Az új háborúra való tekintettel visszaállítják a politikai elítéltekre kiszabható halálbüntetést.
Tavasz A lengyel háború feléleszti a hadikommunizmust. A gazdaság és a szakszervezetek militarizálása. Munkahadseregek felállítása.
VII. 19.–VIII. 17. A Komintern II. kongresszusa (Petrográd–Moszkva). Kidolgozzák a felvételi feltételek 21 pontját (kommunista elnevezés, demokratikus centralizmus, proletárdiktatúra elismerése, illegális és legális harci módszerek alkalmazása). Elítélik az előkészítetlen forradalom erőltetését, a balos türelmetlenséget.
VIII. 13–20. Sztálin, a Délnyugati Front Forradalmi Katonai Tanácsának tagja a főparancsnokság utasítása ellenére sem engedi hogy Alekszandr Jegorov tábornok erősítést küldjön a Varsó elleni támadáshoz, hanem a saját vonalánál, Lvovnál erőlteti a lengyel front áttörését, sikertelenül.
VIII. 16–17. Tuhacsevszkij csapatainak súlyos veresége Varsó alatt. Sztálint Ivovi akciója miatt visszarendelik Moszkvába.
IX. 1. Bakuban összeül a Keleti Népek Kongresszusa, és felhív a közös antiimperialista harcra.
IX. 5. A Cseka elrendeli a „munkahadseregekből”, a mindenki számára kötelező munka elől dezertálók felkutatását.
IX. 22–25. Az OK(b)P 9. összoroszországi konferenciája dönt arról, hogy a pártban is bevezeti az ellenőrzés rendszerét, de a testület felállítását a következő kongresszusra halasztja.
X. 12. A rigai előzetes béketárgyalások lezárták a lengyel–szovjet háborút.
XI. 16. A Vörös Hadsereg Vrangel szétverése után bevonul Szevasztopolba. A Krím félsziget felszabadulásával véget ér a polgárháború Oroszo. európai részén.
XI–XII. Különböző fórumokon pártvita kezdődik a szakszervezetek szerepéről, amelyet csak 1921-ben a X. kongresszus zár le. A „militarizátorok” (Trockij, Buharin, Preobrazsenszkij) a hadikommunizmusnak megfelelően a szakszervezeteket továbbra is teljesen alá akarják rendelni az államnak (a szakszervezetek államosítása). A „munkásellenzék” (Sljapnyikov, Medvegyev, Kollontaj) a munkásdemokrácia és a munkásönigazgatás visszaállítását szorgalmazzák, az állam szakszervezeteken keresztüli ellenőrzését (az állam szakszervezetesítése). A „demokratikus centralisták” (Bubnov, Oszinszkij, Szapronov) a szakszervezetek termelés-ellenőrzési jogainak kiszélesítését, a gazdasági vezetők választhatóságát követelik.
XII. 20. Dzerzsinszkij rendelete arról, hogy a politikai foglyokat a köztörvényes bűnözőktől külön börtönökben, jobb körülmények között kell tartani.
XII. 22–29. A szovjetek VIII. összoroszországi kongresszusa megvonja a polgárháború mérlegét, ill. elfogadja a helyreállítás és a Goelro-tervet.
