Mecseki Szénbányák
Mecseki Szénbányák
Címe: 7601 Pécs, Komját Aladár u. 5. Gyárak (telepek): Pécsi Bányaüzem, 7691 Pécs-Vasas; Komlói Bányaüzem, 7301 Komló, Zobák-akna; Északi Bányaüzem, 6349 Szászvár Bányatelep; Külfejtési Üzem, 7601 Pécs, Széchenyi-akna; Brikett Üzem, 7355 Nagymányok; Szénelőkészítő Üzem, 7629 Pécs, Buzsáki I. u. 22.; Szolgáltató Üzem, 7300 Komló, Kossuth L. u. 3.; Anyagellátó Üzem, 7300 Komló, Pécsi út 1.; Építési Üzem, 7629 Pécs, Buzsáki I. u. 22.; Központi Gépüzem, 7300 Komló, Pécsi út 1.; Villamos Üzem, 7629 Pécs, Buzsáki I. u. 22. Fontosabb termelési ágak, termékek: kokszolható feketeszén, darabos tüzelőszén, brikett, erőművi tüzelőszén.
Vezetői: Csethe András (vezérigazgató); Balás László (műszaki vezérigazgató-helyettes); Dr. Göndöcs István (gazdasági vezérigazgató-helyettes); Reszler Zoltán (személyzeti és szociális igazgató). Vezetési struktúra: 1989-ben alakították ki. Az igazgatóság irányítási feladatkörébe tartoznak a piaci és a külső kapcsolatok; a belső irányítás és a feladatok teljesítéséhez kapcsolódó érdekeltség megteremtése a hagyományos tervgazdasági struktúrában történik. Az államigazgatási felügyeletű vállalatnál a döntések kialakítására hivatott igazgatótanács 19 tagú; 10 kinevezett vezetőből és a szakszervezet által választott 9 tagból áll.
Fontosabb gazdasági mutatók (1988): vagyon 9734,9 M Ft; értékesítés nettó árbevétele: 5700,2 M Ft; tiszta eredmény –533,3 M Ft; teljes munkaidőben foglalkoztatott átlagos létszám 11 609 fő; évi átlagos összes kereset 180 152 Ft/fő; évi átlagos összes kereset az ágazat átlagához képest 106,5%.
A vállalat rövid története: 1782-ben a Pécs melletti Vasason, 1793-ban a medence északi szárnyán, 1812-ben pedig Komlón alakultak egyéni és társas vállalkozások a kőszén kitermelésére. A felszínközeli kezdetleges bányászkodás a reformkorban kapott nagyobb lendületet, amikor Széchenyi István gróf kezdeményezésére osztrák tőkével, a Rotschild-bankház részvételével megalakult az Első Dunagőzhajózási Társaság (DGT), amely 1850-től nagyszabású bányafejlesztésbe kezdett a Pécs környékén felvásárolt bányatelepeken. A társaság európai színvonalú, gőzgépeket alkalmazó bányákat épített, és 1856-ban vasúttal kötötte össze a bányákat és a Mohács melletti Duna-kikötőt. A bányák közelében új telepeket létesítettek templommal, iskolával, kórházzal, és a Monarchia hagyományos bányavidékeiről – Karintiából, Stájer- és Morvaországból – szakképzett bányászokat toboroztak. A termelés gyors ütemben nőtt, s a századforduló körüli évtizedben elérte az évi 1 millió tonnát. Komlón, amely a Magyar Állami Szénbányák tulajdona volt, és az északi területen, amely a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. érdekeltsége volt, az I. világháború után létesültek nagyobb kapacitású bányák, de színvonaluk elmaradt a DGT akkoriban modernizált – és nagyrészt ma is működő – bányáitól. Az 1946-os államosítások után a volt DGT-bányák jóvátételként a Szovjetunió kezelésébe kerültek, a komlói és az észak-mecseki bányák (Szászvár, Máza, Nagymányok) a Magyar Állami Szénbányák igazgatása alá tartoztak. 1952 után a bányákat két tröszti szervezetbe tagolták: létrejött a Pécsi Szénbányászati Tröszt, a komlói és az északi telepek pedig a Komlói Szénbányászati Trösztöt alkották. Az 1950-es években Komló volt a szocialista iparosítás egyik kiemelt színtere; Pécs környékén rekonstrukciókra került sor, míg az északi bányák közül csak a szászvári maradt máig is művelésben. 1963-ban a két trösztöt egyesítették, megalakult a Mecseki Szénbányászati Tröszt. Egy nagyberuházás eredményeként 1964-ben lépett üzembe a Zobák-bánya, 1968-ban nyitották az István II. aknát. 1968-ban a tröszti szervezetet felszámolták, ekkor vette fel a vállalat jelenlegi nevét. 1988-ban készült el a Pécsi Szénmosó.
