Világkereskedelem

Full text search

Világkereskedelem
A világkereskedelem a Nemzetközi Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) kimutatásai szerint 1987-ben tovább élénkült, értékben 15,5%-kal, volumenben pedig 4%-kal haladta meg az előző évit. Az értékben számított növekmény feltűnő nagysága azonban a dollár árfolyamcsökkenésének következménye a világkereskedelem 60–70%-át ugyanis az amerikai valutában bonyolítják le.
Az egyes régiók szerepét tekintve a legjellemzőbb fejlemény hogy az amerikai kivitel volumene tavaly mintegy 30%-kal emelkedett A belgazdaság ösztönzésére hozott intézkedések megmutatkoznak a japán kereslet növekedésében: a szigetország importja 7%-kal nőtt, ugyanakkor az export 1,5%-kal csökkent, szemben az USA-val, ahol az import 2,5%-kal visszaesett. A világkereskedelem leglátványosabban fejlődött országcsoportja a 4 délkelet-ázsiai „tigris”: Tajvan, Dél-Korea. Hongkong és Szingapúr. Ezek exportja 22,5%-kal emelkedett 1987-ben, és ugyanilyen mértékben nőtt a bevitelük is.
A világkereskedelem dinamikáját – csakúgy, mint a korábbi években – továbbra is az iparcikkek hordozzák. Az irodai, elektronikai és távközlési berendezések exportja 1985–86 között évi átlagban 12,5%-kal emelkedett, és a világexportban való részesedésük tavaly elérte az 5,9%-ot. A háztartási gépek esetében az évi növekedési ütem 6% volt, a gépeké és közlekedési eszközöké 4%, a különféle fogyasztási cikkeké 5,5%. Ugyanakkor a nyersanyagok világkereskedelmében stagnálás és erős visszaesés mutatkozott: az élelmiszerek világexportja pl. 1980 óta stagnál, az ásványoké és fémeké értékben évi 4%-kal. a fűtőanyagoké pedig 9%-kal csökkent.
A fejlett tőkés országok részesedése az iparcikkek kereskedelmében magasabb, mint a teljes világexportban; a szocialista országok kivitelében viszont olyan cikkek dominálnak, amelyek részesedése egyébként zsugorodik a nemzetközi kereskedelemben
Az említett 4 délkelet-ázsiai gazdaság tavaly már 8,2%-kal részesedett a világ iparcikkexportjában, és különösen figyelemreméltó, hogy ezen belül a magas technológiai szintet képviselő termékek részesedése megközelítette a 18%-ot azaz alig maradt el a fejlett tőkés országokban kimutatott 21,3%-os részaránytól. Összevetésül: az ún. „hitec” cikkek részaránya a teljes világexportból 12% körül mozog. Az élelmiszerek részesedése ugyanakkor nem éri el a 11%-ot, a vas- és acéláruké a 3,5%-ot, az ásványoké, fémeké és színesfémeké pedig együttesen a 3,5%-ot. Erős súlyponteltolódás figyelhető meg a fejlett technológiát hordozó iparcikkek kereskedelmében a vezető ipari országok között is. A Közös Piac viszonylagos visszaszorulását jelzi, hogy a csúcstechnológiájú termékek kivitele az összexportban 18% körül mozog, míg ugyanez az adat az Egyesült Államokban 33. Japánban pedig 30% körül van. Az Európai Közösség relatív versenyképességének csökkenésére utal az is, hogy a Közös Piac csúcstechnológiai exportjának csupán mintegy felét veszik fel a fejlett ipari országok, ezen belül az USA mintegy 15%-ot, Japán pedig 4–5%-ot, s a kivitel csaknem fele a fejlődő, ill. a szocialista országokban talál piacra, amelyek kevésbé igényesek. Ezzel szemben az Egyesült Államok csúcstechnológia-exportjának több mint 60%-a a fejlett ipari országokba kerül, és hasonló a részesedésaránya a japán kivitelben is.
Kiváltképp látványos a világkereskedelem bővülése az elektronikai cikkek terén. Ezek összexportja 1987-ben 190 milliárd USD körül mozgott (1986 164 milliárd USD). Az elektronikai cikkek világkereskedelmének növekedési üteme 1980 és 85 között évi 9,5% volt, 1986-ban pedig már elérte a 20,6%-ot. 1986-os adatok szerint Japán elektronikai exportja 45,3 milliárd USD, Észak-Amerikáé 31,4 milliárd USD, a vezető ázsiai exportőröké 21,9 milliárd USD, Nyugat-Európáé pedig 54,7 milliárd USD volt. Az elektronikai cikkek exportjának növekedési üteme a 4 vezető ázsiai exportőr országban 33,1% volt, Japánban 24,8%, Nyugat-Európában 28,5%, míg Észak-Amerikában csupán 4,9%.
A világkereskedelemben a szorosan vett termékcserét követi, de arányában egyre inkább túlhaladja a szolgáltatások kereskedelme, amely tavaly a teljes világexport 32%-át tette ki (1980: 25%). A szolgáltatások korábban gyakorlatilag stabil aránya az áruexporthoz képest a 80-as években indult növekedésnek, a telekommunikációs és információs forradalom eredményeképpen.
1987-ben a szocialista országok részesedése a világ 2450 milliárd USD-s összexportjából 232 milliárd USD volt (1986: 2219 ill. 221 milliárd USD). Összevetésül: a fejlett tőkés országok exportja 1987-ben 1744 milliárd USD, a fejlődő országoké pedig 474 milliárd USD volt. A fejlett tőkés országok exportja tavaly az előző évihez képest 18%-kal, a fejlődő országoké 12,8%-kal, a szocialista országoké pedig 5%-kal emelkedett.
A kelet-nyugati kereskedelem értéke dollárban számolva mintegy 10%-kal emelkedett az 1986. év 12,2%-kal szemben (A növekedés mögött árfolyammozgás, a dollár leértékelődése rejlik; volumenben a kelet-nyugati kereskedelem némileg csökkent.) A KGST-országok importja értékben 7%-kal emelkedett, reálértékben azonban, az árfolyammozgásokat kiszűrve 4,5%-kal csökkent. Mindennek eredményeképp a kelet-nyugati kereskedelem tovább vesztett a világkereskedelemben betöltött szerepéből. Míg 1980-ban a 24 fejlett ipari országot tömörítő OECD importjából 3,2%-kal részesedett a KGST, 1987-re az arány 2,3%-ra csökkent. (Ugyanakkor a délkelet-ázsiai államok részesedése 6,9%-ról 9,6%-ra szökött fel).
Hasonló a kép az export oldaláról nézve is: 1980-ban az OECD-export 3,4%-át vette fel a KGST, 1987-ben már csak 2,3%-át.
E rendkívül kedvezőtlen folyamat mögött a KGST-országok elavult exportszerkezete húzódik meg. 1980 óta a KGST-országok exportjában lényegesen nőtt a nyersanyagok és az energiahordozók aránya, ezzel szemben csökkent a magas feldolgozottságú termékeké. A KGST-országok teljes gépexportjának értéke 1987-ben mintegy 3,2 milliárd USD volt, gyakorlatilag az 1980. évi szinten maradt. Az alapvető tendenciát nem fedheti el, hogy az olajárak 1987. évi emelkedése kedvezően hatott a KGST-exportra, és így összességében 1,35 milliárd USD aktívumot mutattak fel konvertibilis elszámolású külkereskedelmükben, az előző évi 861 millió USD-s passzívum után.
Az árustruktúra elmaradott voltát jelzi, hogy a Szovjetunió exportjában a fűtőanyagok részaránya 1986-ban 66,5%-ra emelkedett a 10 évvel ezelőtti 56,5%-ról, míg a gépeké és szállítóeszközöké 3,1%-ról csupán 4,5%-ra nőtt. A kisebb KGST-országok exportjában a fűtőanyagok részaránya 1986-ban 17,2% volt, gyakorlatilag ugyanannyi, mint 10 évvel korábban.
A KGST térvesztésében nagy szerepe van a külgazdasági kényszernek. A szocialista országok több mint egy évtizede az export, nem utolsósorban a gazdaságtalan export erőltetésével és az import csökkentésével igyekeznek javítani konvertibilis fizetési mérlegükön. A restriktív importpolitika elsősorban a technológia behozatalát sújtotta, s ezért a szocialista gazdaságok eleve nem tudták végrehajtani azokat a beruházásokat, amelyek révén exportstruktúrájuk lényegesen javulhatott volna. Jellemző, hogy a szocialista országok átlagában az egységnyi termékre jutó energia- és anyagköltség egy évtized alatt alig 10%-kal csökkent, míg a fejlett ipari országokban 30%-kal.
Néhány árucsoportot tekintve bizonyos konjunktúra mutatkozott a mezőgazdasági eredetű nyersanyagok világpiacán, mindamellett az élelmiszerek dollárára átlagban 15%-kal alacsonyabb volt az 1986. évinél. A hosszabb ideig nyomott árak miatt a mezőgazdasági termelés csökkent, a készletek leapadtak, s így a kereskedelem volumene tavaly 4%-kal emelkedett. Ezzel együtt az élelmiszerek és mezőgazdasági eredetű nyersanyagok részesedése a világexportban csupán 13% körül volt tavaly, szemben az ipari termékek több mint 60%-os részesedésével. Az ipari nyersanyagok árszintje stagnál. Összességében a késztermékek árszintje az előző évhez képest mintegy 13%-kal emelkedett, és ez azt jelenti, hogy a nyersanyagok együttes árszintje a késztermékárak szintjéhez viszonyítva tovább csökkent, egyes becslések szerint az árfolyammozgásokat kiszűrve a nyersanyagárak reálértékben tavaly 5%-kal estek.
Ami a KGST-n belüli kereskedelmet illeti, jelentős irányzatváltozás figyelhető meg. A nyersanyagok és az energiahordozók áremelkedése következtében a kelet-európai szocialista országok a 70-es évek közepe óta jelentős deficitet halmoztak fel a Szovjetunióval való kereskedelmükben; 1986 óta a folyamat megfordult. A KGST-ország ok által eszközölt szovjet vásárlások csökkennek, és 1987-ben a kelet-európai KGST-országok már mintegy 1 milliárd rubeles aktívumot könyveltek el a Szovjetunióval szemben. Ennek fő oka, hogy a cserearányok – az energiahordozók árának a KGST-árelv alapján bekövetkező csökkenése miatt – a Szovjetunió kárára változtak. Ez önmagában előnyös lehetne a kis KGST-országok számára. Mégsem így van, sőt jelenleg ebben a tényben rejlik a KGST-n belüli kereskedelem legnagyobb feszültségforrása. Ez pedig az, hogy a KGST-országok iparának döntő része a KGST által megkívánt minőségi igények kielégítésére képes csak, s ezért ezeknek az iparágaknak az életben maradása nagymértékben függ a rubelexporttól. (Egyes számítások szerint például a magyar iparnak csupán 3%-a képes a világpiacon élenjáró termékek szállítására, és csak 10–15%-a követi a nemzetközi színvonalat.) Minthogy azonban a KGST-nek nincs konvertibilis valutája, az egymás közti kereskedelemben nyomasztó nehézséget jelent a megfelelő importellentétel felkutatása.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi