Horváth Béla (1908–1975) a harmincas években a Szép Szó körében, majd a szociális érdeklődést mutató "neokatolikus mozgalom" antifasiszta szárnyának költő-ígéreteként indult. A Vigilia egyik vezető lírikusa volt, a fennálló rendszert ostorozó verseinek formájára leginkább Claudel hatott. Formakultúráját Radnóti Miklós is elismerte. Szertelen, végletek között ingadozó egyénisége azonban abban is megmutatkozott, hogy a Vajthó László által becsületesen és bátran szerkesztett Mai magyar költők című antológia ellen faji szempontokat hangoztató kirohanást intézett 1942-ben. A második világháború befejezése után tizenhét évet töltött külföldön; a müncheni Látóhatár egyik belső munkatársa volt, majd hazatérte után az itthoni hasonló című lap egyik szerkesztőjeként működött. A végkor (1962) című kötetében jórészt idegenben írt verseit publikálta, s amint a kötethez fűzött előszavában írja: "tizenhét év keserves tapasztalatát" igyekezett érzékeltetni olvasóival.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.