Albert Zsuzsa (1932) A csönd margójára (1974) című kötetével kezdte költői pályáját, de versei jelentek meg a Külvárosi jeladás (1973) című antológiában is. Érzékeny, reflexív költő, főként morális indíttatású, sűrű képekben fogalmazza meg világérzését. Folytonos mellérendelésekkel ábrázolja a világot: egy-egy mondata mögött archaikus emlékek sejlenek föl, melyek szoros kapcsolatban vannak az emberiség gondolkodásának felhalmozott emlékeivel, tapasztalati anyagával. Nem ismeri a terek és távolságok kötöttségeit, látszólag távoli asszociációkat sűrít egybe; műveltsége, fantáziája lobogó intenzitással, nem csillapodó nyugtalansággal kalandozik a jelenségvilágban, hogy annak jelzéseitől megtermékenyülve jusson el az általánosítás magasabb fokára. Lírájának fontos, többértelmű jelképe a sziget, mely a tisztultabb és harmonikusabb emberi érzések példázataképp minden ember lelkében meglelhető mint az igazabb, humánusabb lét meghódítható tartománya. Fájdalom és elszántság, nosztalgia és gyermeki megigazulás vágya szövődik össze legjobb verseiben, melyek a modern életérzés hiteles megnyilatkozásai.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.