Soós Magda (1920) (Munkaközösség)
Soós Magda (1920)
(Munkaközösség)
(Munkaközösség)
Soós Magda írói pályája a harmincas évek végén indult, de csak a felszabadulás után bontakozott ki erőteljesebben. Műveiben a szocialista fejlődés emberi és társadalmi gondjait próbálja feltárni. Írói érdeklődése főként a munkásság és az értelmiség rétegei felé irányítja. Próbálkozásaiból azonban túlságosan leegyszerűsített ábrázolásmódja és művészi igénytelensége következtében csak regényvázlatok születtek. A felszabadulás utáni építőmunka szolgált témájául az 1952-ben megjelent Éltető szén és A vörös hajó című elbeszéléseinek. Ez utóbbi a Ganz Hajógyár regényes története. A munkásból lett művész témája Megtalált dallam (1961) című regény folyamának. A nyomornegyedből származó munkásfiúból híres zongoraművész lesz, akinek életútját a zajos sikerek helyett az érvényesülésért vívott tudatos, állhatatos harc jellemzi. A regény az író minden jó szándéka ellenére kommersz sikertörténetté sikkad, melyben a mondanivaló a szereplők ábrázolásának sematizmusa és a cselekmény fölösleges terjengőssége miatt elszürkül. A főhőst tipikus munkásfigurának szánja, de valóságos élmény hiányában csak egy önző kispolgári individualistát ismerhetünk meg. Soós Magda legsikerültebb írói vállalkozása a Sziget fürdőszobával (1975) című regénye, mely már továbblépést jelent korábbi műveihez képest. Napjaink izgalmas kérdését veti fel: a női egyenjogúságot, a családi és élethivatás összeegyeztetésének megoldatlan konfliktusát. Az írónő e jellegzetesen mai témáját egy festőművésznő életén és belső vívódásain keresztül vizsgálja. Megpróbálja az ok-okozati összefüggéseket feltárni, de saját bizonytalansága következtében az írói következtetések homályosak maradnak. A mű negatívumait fokozza, hogy a regény elvi tévedései hihetetlenné, az írói módszer mesterkéltsége pedig nehezen olvashatóvá teszi alkotását.
