III. SZÍN.

Full text search

Ugyanott.
A Porkoláb, Claudio, Lucio s Tisztek jönnek.
CLAUDIO.
Földi, mit nézetsz engem a világgal?
Börtönbe vígy, hová parancsolák.
PORKOLÁB.
Nem teszem én rossz indulatbul ezt,
De Angelo külön parancsa folytán.
CLAUDIO.
Így minket a félisten, hatalom,
Bününk súlyához képest meglakoltat.
Az ég szava: irgalmaz, a kinek akar,
S nem, a kinek nem; s mégis igazságos.
Lucio s a két Úrfi jönnek.
LUCIO.
Nos, Claudio? mi tett rabbá, komám?
CLAUDIO.
A sok szabadság, Luciom, szabadság.
Mint megzabálás hosszú bőjtnek atyja,
Úgy a szabadság, hogyha túlozod,
Rabságba fordúl. Mint mérgét a patkány
Falván, iszik rá, úgy lelkünk a rosszat
Szomjazza, és ha ittunk, meghalunk.
LUCIO.
Ha én a fogságban ily bölcsen tudnék beszélni, mindjárt küldenék egy pár hitelezőmért. Csakhogy, igazat szólva mégis jobb szeretem a szabad bolondságot, mint a bezárt erkölcsi tanítást. – Mi a vétked, Claudio?
CLAUDIO.
Mi, csak kimondva, vétek lenne ismét.
LUCIO.
Micsoda? gyilkosság?
CLAUDIO.
Nem.
LUCIO.
Bujaság?
CLAUDIO.
Nevezd annak.
PORKOLÁB.
Jerünk, uram; menni kell.
CLAUDIO.
Egy szót, barátom. – Lucio, egy szóra.
(Félre vonja.)
LUCIO.
Akár százra, csak javadra legyen. – Hát a bujaságot ennyire szemmel tartják?
CLAUDIO.
Így áll ügyem: Igaz kötés alapján
Birtokba vettem Juliának ágyát.
A hölgyet ismered. Ő feleségem:
Csak a kihirdetés kül formasága
Van hátra még; s azért hagyók el ezt,
Hogy még növeljük egyik hozományát:
A rokonok szekrényiben van az,
Kiktől szerelmünket titkolni vágytunk,
A míg idővel hozzánk hajlanának.
De kölcsönös mulatkozásunk titka
Nagy betűvel van írva Juliára.
LUCIO.
Tán viselős?
CLAUDIO.
Fájdalom, az.
S a fejdelemnek új képviselője –
Vagy mert az újdon csillám kapta el,
Vagy mert ló a közügy, és rajta ő
Csak most nyeregbe ült lovag, ki, hogy
Parancsoló hatalmát megmutassa,
Sarkantyuját érezteti vele;
Vagy mert az a szék ilyen zsarnoki;
Vagy a méltóság az, ki benne ül:
Én nem tudom – de új kormányzónk
Most minden írott büntetést föléleszt,
Mi, tisztítatlan fegyverként, falon
Függött tizenkilencz évfordulásig,
S egyik se volt használva; most pedig,
Dicsvágybul, a mellőzött s tunya törvényt
Rám berzeli: dicsvágybul, igazán.
LUCIO.
Biztosítlak, hogy úgy van; és fejed annyira inog válladon, hogy egy tejes leány, ha megszerelmesedik, lesohajthatja róla. Küldj a herczeghez és föllebbezd hozzá.
CLAUDIO.
Megtettem; ámde nem található.
Egy szívességre kérlek, Lucio.
Ma kell húgomnak a zárdába lépni,
Ujonczi évét ott megkezdeni:
Mondd el neki, minő veszélyben forgok;
Kérd őt nevemben, küldjön pártfogókat
Kemény birámhoz, s menjen maga is.
Ettől sokat remélek: ifjusága
Szívhajlító, bár néma nyelv, mitől
Férfi megindul; ámde szóval s észszel is
Tud ő sikerrel bánni, ha akar,
És rábeszélni jól.
LUCIO.
Bár megtehetné ezt: nem csak azért, hogy a hasonlók, a kik máskülönben súlyos fenyíték alá kerülnek, fölbátorodjanak, hanem azért is, hogy életedet élvezhesd, a mit, restelném, ha úgy bolondjába, egy dámajátékon elveszítenél. Megyek húgodhoz.
CLAUDIO.
Köszönöm, jó barátom, Lucio.
LUCIO.
Két óra alatt –
CLAUDIO.
Tisztek, jerünk; előre!
(Mind el.)

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi