II. SZÍN.
Pázsi, Silány, Nyurga jőnek.
Jerünk, jerünk, rejtőzzünk a vár árkába, míg meg nem látjuk tündérink fényét. Nyurga fiam, ne feledd leányomat.
Nem biz én! Beszéltem vele s jelszót állapitottunk meg, hogy megismerjük egymást. Én majd a fehérruháshoz megyek s kiáltom: „Lim” s ő visszakiáltja: „Lom”, s ezen megismerjük egymást.
Ez sem rossz: de mi szükségtek van a te lim-edre s az ő lom-jára? A fehér ruha eléggé elárulja őt. Tizet ütött az óra.
Az éj sötét. A gyertyáknak ez jó lesz. Az ég kedvezzen csinyünknek. Szándékban senki sem rossz, egyéb a gonosz, s ezt majd megismerjük szarvain. Jerünk innen, kövessetek. | (Elmennek.) |