2. 19. SZÁZADI PIKANTÉRIA
2. 19. SZÁZADI PIKANTÉRIA
A lap „pikantériája” magyarázatra szorul. A szerkesztők nyíltan vállalták a hol naturalizmusnak, hol realizmusnak nevezett szemléletet a Gyulai Páltól Vajda Jánosig megkövetelt vagy hiányolt idealizmussal szemben. Naturalizmusuk egy-két éven belül társult a szecesszióval, irodalmi és grafikai téren egyaránt. A magyar történelmi osztályok életével, eszméivel, törekvéseivel nem foglalkoztak, viszont az újonnan alakuló polgárságon is túltekintettek a művészek, a bohémek világába. E témaköri különállással azonos mértékig fontos volt számukra a franciásnak nevezett könnyed, humoros, olykor frivol hangvétel. Mindezzel együtt járt, hogy az 1880-as és 1890-es évek hazai közönsége számára olyan szokatlan helyszínek, mint a hálószoba, színházi öltöző és olyan jelenetek – öltözködés, utcai kalandkeresés – szerepeltek lapjain, amelyek meghökkentették a biedermeier lelkületű magyar újságolvasó közönséget és a sajtót, főleg vidéken. Ennél a meglepetésnél nem jelentett többet a Pikáns Lapok és a Magyar Figaró pikantériája. Intimnek tartott ruhadarabok megnevezése, félreérthetetlen szerelmi helyzetek váratlanul szemérmes, ártatlan megoldása, a két legidealizáltabb foglalkozási réteg, a huszártisztek és a jogászok gáláns kalandjainak, udvarlási ötleteinek emlegetése, kövér és gazdag nagypolgárok, öreg műpártolók udvarlásai fiatal nőknek, főleg színésznőknek, táncosnőknek: ezek voltak a lap írásainak és karikatúráinak állandó témái. Az erkölcsi relativizmusra is felhívta a figyelmet: szüntelenül a szerelem és házasság – azaz: üzlet – közti szakadékra hívta fel a figyelmet.
Néhány politikai vonatkozásúélce, karikatúrája is ugyanígy szemlélte tárgyát: a politikusokat hol szerelmeseknek, hol házaspároknak ábrázolta, a politikai kérdések megoldására is a szerelmi kapcsolatok vagy a házasélet köréből vett hasonlattal adott tanácsot.
Tárgykörei és hangneme újdonságával egyenértékű volt a karikatúráié is. A Pikáns Lapok – magyar képeslapoknál természetes módon – még Jankó János illusztrációit közölte a legtöbbször, de mellé megnyerte a Münchenben tanuló, majd Bécsben Makart mellett dolgozó festőt, Mannheimer Gusztávot is. Ezek stílusa azonban annyira elütött a lap írásaiétól, hogy hamarosan nagyrészt külföldi karikaturisták rajzaival jelent meg. A legtöbbet a bécsi C. Köystrandtól közölte, de megjelentek Karel Klič és a Bombe című vicclap népszerű karikaturistájának, Frecskay Lászlónak (Laczy v. F.) rajzai is párizsi (Grévin, Mors) és müncheni (Inoir) művészekéi mellett. A Magyar Figaró legfőbb rajzolója Köystrand maradt – Homicskó Atanáz, Fényes Adolf, Cserépy Árpád, Linek Lajos mellett –, sőt a kor egyik ismert párizsi karikaturistájától, a Caran D’Ache művésznéven szereplő Emanuel Poirétól is több rajzot közölt. A karikatúrák összképükben teljesen, de nagyrészt egyenként is szakítottak a hazai karikatúrastílussal, s a kilencvenes évek fordulójára már a szecesszió grafikai stílusát képviselték.
A Pikáns Lapok és a Magyar Figaró műfaji újdonságairól a kortársak nem vettek tudomást, pedig a Magyar Figaró már a nyolcvanas évek végén megteremtette azt a stílust, melyet majd 20. századi vicclapjaink folytattak, s amelyet vicclapszerkesztőként is, irodalmi műveiben is a századfordulótól kezdve Heltai Jenő fejlesztett ki.
IRODALOM
[Ágai Adolf] Csicseri Bors: A Borsszem Jankó története. = BJkó 1887. ápr. 10. (melléklet) – Hírlapjaink. 2. köt. Bp. 1896. (OSzK) – Szana Tamás: Jankó János élete és munkái. Bp. 1899. – Kéky Lajos: Ágai Adolf. = BpSz 1918. 173. 189–221. – Takács Mária: Jankó János (1833–1896). Bp. 1936. – Újság, 1936. márc. 29. 74. sz. (melléklet Ágai Adolf születésének 100. évfordulójára) – Németh G. Béla: Hírlapok, folyóiratok és irodalmi társaságok az utolsó századnegyedben. In: A magyar irodalom története. Szerk.: Sőtér István. IV. Bp. 1965. 565–590. – Dersi Tamás: A Borsszem Jankótól a Herkó Páterig. In: Századvégi üzenet. Bp. 1973. 5–76. – Piltz, Georg: Geschichte der europäischen Karikatur. Berlin, 1976. – Szalay Károly: Humor és szatíra Mikszáth korában. Bp. 1977. – Buzinkay Géza: Borsszem Jankó és társai. Magyar élclapok és karikatúráik a XIX. század második felében. Bp. 1982. – Buzinkay Géza (vál., szerk.): Műferdítések és poétai rugamok. XIX. századi élclapjaink paródiái és travesztiái. Bp. 1983.
