Ady Endre: Az utolsó hajók
Nem érdemeltem,
Hogy most legyen fáradt, hullámtalan, holt,
Mert igazam volt, igazam volt.
S a mentő csónak
Tengeremen mindig meglelte partját.
Gaz fátumok másként akarják.
Lesve és üzve
Egymást tépett lobogókkal: a fáradt
Félelem s a hetyke utálat.
És miért éljek?
Elsülyesztem még ezt a két hajómat,
Lelkem adom a Titkolónak.
Ez a sok Nincsen
Ne bántsanak: meghalt ez a hű tenger,
S ásít sós, hideg, únott szemmel.