Gellért Oszkár: Mit üzensz, testvér?
Gellért Oszkár: Mit üzensz, testvér?
Mit üzensz, testvér, a magasból nekem,
Ahol a tekintet már fellegekbe vész,
Ahol a levegő már kevés, be kevés!
S ahonnan míg bukdácsolsz s szádon kibuggyan a vér,
Mondd: érzesz-é valamit abból, amit a haldokló galamb?
S másképp látod-é a világot, mint én itt alant?
Ahol a tekintet már fellegekbe vész,
Ahol a levegő már kevés, be kevés!
S ahonnan míg bukdácsolsz s szádon kibuggyan a vér,
Mondd: érzesz-é valamit abból, amit a haldokló galamb?
S másképp látod-é a világot, mint én itt alant?
Mit üzensz, testvér, a tengerről nekem,
Mikor sülyedő hajóddal mind alább merülsz
S én tovább is a szárazon szomorkodom.
Mondd: érzesz-é valamit abból, amit a haldokló halak?
Másképp látod-é a világot, mialatt
Egy óceán fut le a torkodon?
Mikor sülyedő hajóddal mind alább merülsz
S én tovább is a szárazon szomorkodom.
Mondd: érzesz-é valamit abból, amit a haldokló halak?
Másképp látod-é a világot, mialatt
Egy óceán fut le a torkodon?
Mit üzensz, testvér, a föld alól nekem,
Mikor robban a bányalég s te rohansz fullatag
És tántorogsz s vánszorogsz, csak fölfelé, fölfelé!
Mondd: érzesz-é valamit abból, amit a haldokló vakondok?
S mondd: más-é ott az utolsó gondod
S utolsó gondod más Nirvánát igér?
Mit üzensz, testvér, a föld alól nekem,
Ki mert fejem a föld alól kidugtam,
Azt hivém, üstököm már az égig ér?
Mikor robban a bányalég s te rohansz fullatag
És tántorogsz s vánszorogsz, csak fölfelé, fölfelé!
Mondd: érzesz-é valamit abból, amit a haldokló vakondok?
S mondd: más-é ott az utolsó gondod
S utolsó gondod más Nirvánát igér?
Mit üzensz, testvér, a föld alól nekem,
Ki mert fejem a föld alól kidugtam,
Azt hivém, üstököm már az égig ér?
Haldokló galambbal, hallal, vakonddal:
Testvérek, mit üzentek, utolsót, nekem?
Testvérek, mit üzentek, utolsót, nekem?
