Ady Endre: A Mindent hurcolva
Velem mindig kinlatta a Minden,
Kényes, szegény, kész idegeimben
Véreznek föl a háboruk
S lelkemben a Minden csatázva
Szünetlen riadót rivall
S örökös forradalmival
Kell hurcolnom magamban a Mindent.
Nagy és kis bujtása a Titoknak,
Ős kisértetek bennem vihognak,
Mig szétszabadulnak, előbb,
Életemben, dus-bus dolgaimban,
Hűs éjszakán, hős nappalon,
Örökös a lakodalom
S jelentenem kell mindennek a Mindent.
Miként áprilisok a virággal
S világlok ezer kis élet-lánggal
Gyulandó nagy lángok előtt -
A mindig nyugtalan Mindennek
Bolond kicsi heroldja én,
A Nap korán-kelt Holdja én,
Ki holtáig borzonja a Mindent.