KORTESVILÁG

Full text search

KORTESVILÁG
Nem hiába üldögél hosszú, őszbe csavarodott hajával az öreg Roboz már vagy három hét óta a Ház folyosóin, végre kiszorította gróf Széchenyi Pált követjelöltnek Somogyban.
A folyosókon igazi vásár van.
Makrapipás, darutollas alakok jönnek a folyosókra, végigdübörögnek merészen a korridoron, hetykén sétálnak fel s alá, s várják a jó szerencsét.
Amit ők árulnak, az kelendő portéka most.
A szájukat árulják.
S az ő szájuk a kerület lelkiismerete. A népbizalom, a népszerűség.
Itt van a világhírű Cziner bácsi, aki nem is egy kerület, hanem talán hat kerület is. Három esztendeig szegény ember, hanem ilyenkor nagyhatalom. Ki is húzza magát derekasan, s ravaszkásan pislog ide-oda, amint nagyságos, méltóságos tenyerek nyúlnak a barna keze után szertelen nyájassággal.
Nem mindenkit részesít kegyében, csak úgy félvállról pislog oda, mérlegelve lelki tenyerén, melyik a súlyosabb ember.
De itt van Cziner bácsinak egész nemzetsége. A híres Horváth Pista a felvidékről. Nagyon el van keseredve az öreg, s irtóztató ántiszemitát játszik, a zsidók mindenét elszedték; »isten látja lelkét, nem adhatja olcsón a kerületet a keresztényeknek«.
Megjött s ott ődöng Doma uram is a barkóvidék lelkeinek bizományosa.
»Eljöttem szétnézni – mondja –, de most az egyszer valami derék embert szeretnék.«
Ez még csak prelúdium. Mint mikor háztüzet nézni járnak a legények. Még nagyon tartják magukat, s ha történik is valami közeledés, egy kis nyájas szóváltás, ez még mind csak amolyan tapogatózás számba megyen.
A kortes uram csak példálódzik, az aspiráns csak tempózik, s ezekből a folyosón megindított kokettírozásokból csak később lesz a »kötelező parola«.
Hanem persze azután minden parola-nyújtásnál a kortes markában marad egypár százas bankó.
S nemcsak a kitanult, ravasz kortesek sietnek kihasználni a leáldozó nap nagyobb melegét (itt éppen az ellenkező áll, mint a természetben), hanem egész vidékek is beletanultak az idők folyásában.
Tömegestől jönnek a deputációk az ország vidékeiről kunyorálni ezt vagy azt. A folyosók padjait egész hosszan ülik el. Hiszen ezek azok a napok, amikor a néptől nem lehet megtagadni semmit, amikor a nép kerekedik felül.
A selmeci bányász-akadémikusok közt van meg az a szokás, hogy mindég öreg tanuló mellé beosztanak egy vagy több balekot az első évesekből, akiknek »fuchs« a nevök. A fuchsok valóságos rabszolgái az ő uroknak, egész éven át, egyetlen egy napot kivéve: április elsejét.
Április elsején megváltozik a viszony.
Ezen az egy napon a »fuchsok« uralkodnak a veteránok fölött, s ilyenkor ugyancsak sietnek megkínozni kínzóikat, mert a következő nap már megint emezeknek az uralma folytatódik.
Az öreg Cziner bácsi kalapján kevélyen lobog egy fekete fátyol, s szép cseresznyepirosra kiszítt szopókában, rangosan, foghelyen szívja a británikát, s amint fölfelé száll szeszélyes karikákban a kékes füst, s Cziner bácsi megvetőleg fúj közé egyet-egyet, öntelt arcáról szinte le lehet olvasni, hogy:
»Most mi dirigáljuk az országot!«

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi