APÁK ÉS FIAIK
APÁK ÉS FIAIK
Édesen mosolyog az ember, ha az asszonyi nemnél látja, hogy a kis mama hajdani bábui a picike kezére jutottak: ő játszik ezentúl velök.
Kedves poetikus látvány, de elszomorító a férfinemnél, ha látjuk, hogy az apák, ha felnőnek fiaik, ezeknek adják át a törvényhozás szerepét, mintha az derogálna már komoly, meglett embernek – hanem ezek a bohó fiúk hadd mulassanak vele.
Andrássy Gyula gróf mulat, fésülködik, kucsíroz és udvarol, a fia pedig beül a legfőbb országos tanácsba.
Hát meg lehet a világot így fordítani?
Most így tesz Ordódy is. Maga noha teljes erejében van még, így okoskodik: »Én már elértem mindent, még miniszter is voltam, hát mi az ördögnek legyek itt láb alatt? Hadd legyen helyettem a fiam.« S meglesz ifjabb Ordódy Pál.
Ordódy Páltól azonban elvárhatná az ország, hogy erejét, tevékenységét tovább is a közügynek szentelje, mert ha ő mindent elért, amit elérhetett, az ország még nem ért el mindent. A jó szolgának nem szabad addig távozni helyéről, míg az urának szüksége van rá.
Egész özönével vannak képviselve a fias celebritások. Az öreg Pulszky legalább bennmarad maga is, mint a tyúk a csirkéivel, Madarász is csak azért hozza be Jenő fiát, hogy legyen egy bámulója. S ennek megvan a maga értelme.
De mikor a nagyeszű, nagy nimbuszú államférfiak visszavonulnak az ő titulusaikkal és rendjeleikkel a magányba, s ehelyett elküldi mindenik egy-egy csemetéjét, ez mindig olyanformán veszi ki magát, mintha azt mondanák:
– Mibelőlünk már nagy ember lett, nekünk már nem adhattok semmit, hát adjatok a fiainknak. Azokra még ráfér.
Ez majdnem úgy néz ki, mintha telhetetlenség lenne, s ez rossz időknek a jele.
Mert azt mindenki tudja, hogy egy Ordódynak vagy Andrássynak könnyű a maga fiából azt csinálni, amit akar. De erre mindenkinek eszébe jut annak az utasnak a kérdezősködése, hogy »szabad-e ebben a faluban pipázni?«, s arra a kisbíró felelete: »szabad, de ildomos ember nem teszi«.
Sokkal könnyebb mentsége van e tekintetben gróf Karátsonyi Guidónak, aki szinte lelépett a politikai porondról, s fiát küldte maga helyett, ő azonban ekképpen gondolkozhatott:
– Énbelőlem nem lett ott semmi. Eredj, fiam te, hátha szerencsésebb volnál!
