26. 53. sz., március 2.
26. 53. sz., március 2.
PRIELLE KORNÉLIÁRÓL
Az ember haragszik az időre: miért nem áll meg egy századig.
Miért nem suhan el nyomtalanul Prielle Kornélia fölött?
Ha meggondoljuk, hogy ő is megöregszik, elszomorodunk, de ha látjuk, elfelejtjük azt, hogy ő valaha megöregszik.
*
Tegnapelőtt a »Női harc«-ban lépett föl eleganciáját csillogtatva úgy, mint még egyszer sem.
Tegnap »A bálvány«-ban láttuk, erejének teljességében, a drámai hév, a biztos játék, a moduláció a hangban.
Prielle szavait megérti a siket is, ha látja mozdulatait.
Prielle hangszínezetét hallva, mozdulatát kitalálja a vak is.
Miben nagyobb ő?
*
Párizsban, mióta a Lajosok kora letűnt, amióta a Tuilleriák fényes úrnője száműzött lett, az előkelő világ a divatot a színházakból kapja.
Nálunk az ódon, puritán osztrák udvar sohasem járt ebben elöl; nálunk az arisztokrácia csinálta a divatot.
Erzsébet királyné sokkal igénytelenebb, mint egy magyar főúr neje. A divat-csinálás tehát az arisztokrácia monopóliumává vált.
A Nemzeti Színház szalon-színészeinek sokszor vetették már a szemükre, hogy anélkül játssszák a grófokat és hercegeket, hogy ezen urak sajátságait lett volna valaha alkalmuk megfigyelni, minélfogva nem is utánozhatnak a színpadon egy előkelő egyént anélkül, hogy az nevetséges paródia ne legyen.
Kétszerte jólesik tehát, hogy végre Prielle Kornéliában van egy olyan művésznőnk, a modorban, a mozdulatok plasztikai szépségében és előkelőségében, sőt az öltözködésben is oly nagyszerű, hogy nem neki kell utánozni a mágnásnőket, ha szerepkörének meg akar felelni, hanem a mágnásnőknek kell járni a színházba, hogy őtőle tanulják meg, mint kell előkelőnek lenniök.
*
Ma három vígjátékot adtak (melyekről holnap írunk bővebben).
A »Permeteg eső« előadása alatt egy gyönyörű koszorú ereszkedett le, melyet, mint értesültünk, a február 25-i bálbizottság tagjai csináltattak; a koszorúról kék és fehér szalag folyt alá, mely Weber Flóra úrnő báli ruháinak színeit jelképezte (ami igen lovagias és megérdemelt figyelem).
Az egyik szalagon a következő szellemes föliratot olvastuk:
DICSŐSÉGED NEM PERMETEG ESŐ!
Az illető bizottság megérdemli elismerésünket, hogy a magas vígjátékok legfinomabb képviselőjét is hasonló alakban tiszteli meg; mert neki, ki ezer meg ezer koszorút kapott már, bizonyára jobban esik a bonmot, mint a koszorú.
A királyokat és a művészeket azzal jutalmazhatja meg csak valaki, ha fölfogja őket, s ha minél kecsesebben hajlik meg előttük.
Ő Párizst varázsolta elénk alakjaival; mi meg takarjuk el előle Szegedet.
