10. 23. sz., január 29.
10. 23. sz., január 29.
Vasárnap Csepregi új darabja, a »Piros bugyilláris« [!] került színre a szorongásig megtelt ház előtt, dacára, hogy bérletszünetben adatott. A darab nagy sikert aratott. Meséje, melyet a közönség már a fővárosi lapok referádáiból ismerhet, folytonos érdeklődésben tartotta lekötve a közönséget. Általában jobb a »Sárga csikó«-énál, bár meséje több hibában leledzik, mint a »Sárga csikó«-é, de érdekesebben van föltálalva.
*
Szellemes párbeszédnek sincs híjával, sőt ezeknek egész kincstára. Epizód-alakjai jobbak, nyelve szebb, humora tisztább a »Sárga csikó«-énál. Legnagyobb hibája maga a mese és talán a hosszúság, de amit szívesen meg lehet bocsátani a más irányban bőven nyújtott élvezetért. A nótái is gyönyörűek, különösen szép a
Piros, piros, piros bort ide az üvegbe,
Piros, piros, piros menyecskét az ölembe,
Gömbölyű két karja
Vállamat takarja,
Megcsókolnám, de ő nem akarja.
Piros, piros, piros menyecskét az ölembe,
Gömbölyű két karja
Vállamat takarja,
Megcsókolnám, de ő nem akarja.
A Gyönge Sándor balladája szinte egyike a népköltészet legszebb termékeinek; lapunk már közölte azon időben, mikor Budapesten került színre a darab először.
*
A bíróné szerepe, mely Soldosné számára íratott, kolosszális; összes irodalmunkban nincs olyan szerep, melyben a színésznő, ha sokoldalu, annyira kitüntethesse tehetségét, s annyira szeretetre méltó lehessen, mint ebben. A mi Soldosnénk, Rónaszékyné asszony szép is volt, jó is volt minden ízében, s tapsokra ragadta a közönséget nem egyszer. Rónaszékyné asszony nagy tehetséggel és annyi természetes bájjal alakított, hogy az ember majdnem csalódásba esett s azt hitte, Budapesten látja a darabot az igazi Soldosnétól, ki azon fölül csodák csodája megszépült és megfiatalodott.
Berényi ma túltett önmagán. Művészi alakot produkált, hosszú szerepében mindenütt kitűnő volt, s abból sehol sem zökkent ki. Helyes fölfogással domborított ki minden egyes vonást a huszárőrmester szerepben.
*
Prielle már engedett sok kívánni valót. Rónaszéky még inkább. Jankovics Ida kis szerepét egészen helyesen fogta föl s teljesen jó volt. Mezei pompás huszár-káplár tudott lenni. Németh szinte dicséretet érdemel. Általában el lehet mondani, hogy a vasárnapi előadás nagy dicséretére válik a társulatnak.
