I. AZ IFJÚ ZAY. 1505–1526.
I.
AZ IFJÚ ZAY.
1505–1526.
AZ IFJÚ ZAY.
1505–1526.
4. MÁRIA KIRÁLYNÉ, LAJOS ÉS ENNEK HADI ÖLTÖZETE.
Dörre rajza.
A régi Valkó-megye birtokosai. – Vitézi élet a végeken. – A délvidéki társadalom. – A Zay-család. – A magyar anyák. – II. Lajos udvara. – Mohács.
Vukováron túl kiessé változik az Alduna vidéke, melyet eladdig mérhetetlen rónaság szegélyez. Balpartján bozótos síkság terűl; csak néhol akad egy-egy nádas, mely vízimadarak ezreinek tanyája. Jobb partján a Fruska-Gora szép körvonalai gyönyörködtetik a szemlélőt. A szelid halmokat lombos, sűrű erdő borítja, mely leér a völgybe, hol kis helységek látszanak. Helyenként a hegyek oldalain szőllők és gyümölcsösök tarkítják a tájt s itt ott a völgyekben egy-egy kolostor sötét falai tünnek elő. A Száva torkolata felé mindinkább lankásodik a vidék, odáig, hol a szlavóniai síkság kezdődik.
A mai szerémség ez, régente az Ujlakyak és Garayak birtoka.
Már a rómaiakat elbájolta a vidék. Halmos, befásított terület, jó földek, víz bortermő hely, megannyi ideálja Virgilius rómaijának. A magyarság e vidéken már művelt földet talált. Szent László alatt rendes birtoklás nyomaira akadnak; magyar birtokosok adnak s vesznek jószágot.* Ezen a területen alakúlt az egykoron híres vármegye: Valkó. Éjszakra a Dráva képezte határát, Ujlaktól Sziszekig minden vidék: valkai terület. Délről a Száva mosta partjait.*
PESTY Frigyes: Az eltűnt régi vármegyék. I. k. 254.
U. o.
E vármegye kiválóan nagybirtokosok kezében vala. A XIII. században a Csákyakat és Maróthyakat, a XV-iken a Garayakat uralja, kiknek emlékezetét Djakóvár közelében Gorjanban, egy verőczemegyei kis faluban, nehány rom s alapfal hirdeti,* míg hadaiknak fényes fegyverzetéből már csak nehány rozsdás lnádzsa maradt fenn, melyet az együgyű hovát földmíves kiszántogat a falak mellől.
Dr. KELEK djakovári püsp. titkár leírása után.
A Garayak mellett, a Lorántffy, Szentpéthery, Bersenyi, az Ujlaky, Lankai Kamarás, Alsáni, Mikolay, Hosszúbáchy, Elefánti, Vér, Bánfy, Sulyok, Kereszthury családok szerepelnek. A föld népe jobbára magyar. Kétszáz valkómegyei község nevét ismerjük,* melyeknek több mint fele magyar. Még a XVI. század derekán is túlnyomólag értelmes magyar községeket találunk itt. A baranya-megyei reformátorok hálás talajra találtak Valkó megyében: nem egy híres prédikátoruk onnan származott.
PESTY, u. o. 263. l.
Landor-Fejérvárig magyar nemesség, magyar hadak őrizték a végeket. A XV. század törökverő harczaiban a vitézi elem túlnyomóan magyar; rácz, horvát és oláh csak alárendelt szerepet játszik e hosszas és kitartó küzdelemben. A vezérek, bánok, végek kapitányai magyar főurak soraiból telnek ki. Ha idegen, kit érdeke a magyar keresztyén államhoz vonzott, e küzdelemben eszével, karja vitézségével kitűnt, azonnal a magyar nemesi rend sorába lépett át. Azontúl ráczok, bosnyákok, tengermellékiek folyton előre tolva, űzetve mindinkább végeinkbe szorúlnak. A Száván innen már felszaporodik a horvátság, a Drávatorokon túl fekvő vidéket elözönli a hazája vesztett szerbség s uraival együtt a föld népe is menedéket talál itt. Jakusicsok, Perusicsok, Petrovicsok, Osztrosicsok, Keglevicsek, a Zrínyiek már nem csak honosainkká, de vérségileg is atyafiakká lesznek a nemzet főúri osztályával. A kisebb rendű nemesség még hamarább megbarátkozott a szláv elemekkel: a tábor s a csata testvérekké tette a közös ellenséggel küzdőket. Nincs jobb békéltető, mint a bajban együttlét. A fejérvári, zimonyi, szendrei végeken nagy hamarsággal elenyészett a nyelvbéli különbség. A szerbek, hovátok megtanúlták a magyar énekeket, s szerb horvát tárgyú balladák mellett föllelkesűlt a magyar végbeli vitéz is.
Ilyen egyenletes, mondhatni bajtársi jellegű volt a magyar végvidék a mohácsi vész előtt. Birtokosai, mint már az Anjouk és Zsigmond idejében is, ellentétben a Mátyáséval, ki alatt inkább a Felföld s az éjszaki Dunántúl urai a szereplők, nagy befolyást gyakorolnak Budán. A mohácsi vész megváltoztatja az ethnographiai viszonyokat. A török hódítás együtt jár az Alvidék elnéptelenedésével. Cserni Jován a «rácz császár» Szápolyay réme s a szerbség átcsap a Dunán. A Száva melléke, a szlavon megyék idegen lakosságot vesznek fel, a magyar földnép följebb vonúl, csak a nemesség, meg az idegen eredetű is, marad meg magyarnak, a megyék sánczain s a család körén belűl.
Ez a folytonos harcz, ez az örökös szembenlét ellenséggel, idegen elemekkel okozta az alvidéki nemességnek hajlékonyabb, diplomacziai érintkezésekre alkalmasabb jellemét. Kicsiben egész magyar Levante volt akkoriban a Dunamelléke. Anyanyelvök a magyar, gyermekkorukban hallják a szerb-horvát nyelvet, török foglyokkal törökűl gagyognak, stajer lanczknechtektől rájuk ragad a német szó, velenczei kereskedők az olaszt terjesztik, a Kelet minden máig is divatos nyelve használatos. A folytonos összeköttetés következtében az alvidéki urak legjobban ismerték a török természetét, s bizonynyal maguk is némi törökséget vevének föl. Árulásban, hitszegésben, dúlásban magyar végbeli hadaink, s élükön a magyar-horvát kapitányok nem maradtak a török mögött. Ebben az iskolában növekedtek fel a XVI. század jó vitézei.
A családok belső életében birtokszerzés, vagy birtokcsere, házasság s a végrendelet képezik a főbb tényezőket. A családfő hadaival a csatamezőn táboroz, de birtoka jogait védő, vagy megerősítő okleveleivel többet gondol, mint sebeivel. Kisded gyermekeit az anya neveli, a fegyverforgatás oktatását az apa veszi át, a tudományokra keveset adnak.
Zay Ferencz ebben a környezetben látott napvilágot előkelő, jó módú családból. Hogy mikor? ahoz csak körülbelől vethetünk. A családi levéltár egyszerü feljegyzései 1498-ra teszik születésének évét, az egyik nemzedékrend meg épen 1492-re. Valószínű, hogy hősünk 1505-ben született.*
A budai káptalan előtt 1513-ban Gyentyey Dragul Gergely a kis Zayt bemutatván, erre bízza, hogy ítélje meg hogy hány esztendős. S a káptalan bizonyság-levelet adott róla, hogy nyolcz éves. Pozsonyi kápt. levéltár. Protocollum Budense Nr. 3. 1510–1522.
Csalátját ősnemzetségből eredeztetik történetíróink.*
NAGY Iván – k. – l., a családi levéltárnok és gr. ZAY Károly adatai nyomán.
Szerintök a Loya-nemzetségből származnak a Zayak.*
Okleveleinkben ennek a nemzetségnek nyomát nem leljük. Csábító a hasonlatosság a Woja és Loya, a Zay s a Vay név hangzása közt, sokat adott a föltevésre, hogy a két család egy törzsből ered. Korábbi adatok híján csak annyit mondhatunk, hogy a család a XIV. században már szerepel, Csömöri Zay Demeter fiai. Miklós és Albert, bennülnek már a pestmegyei csömöri jószágban, sőt 1388-ban az Egerváryak és Petheők részére 210 frtért magokhoz váltják. 1449-ben Hevesmegyében él az ezen ágbeli Zay János özvegye Margit; kinek pörében Hunyadi János oszt. igazságot. A XVI. század elején ismét egy Zay János ura e szép jószágnak. A fóti és czinkotai határokig terjedő jó bortermő uradalomhoz tartoztak: Csömör, Iváncs, Sápnak fele, Vároknak háromnegyedrésze, Örvösd, Tisza-Gyanta, Almágy, egy szép halastó, megannyi a mai váczi járásban találtató telep. Csömöri Zay János jószágokat a csömörin kívül bírt még Borsodban, Abaújban s Gömörben is. Ezeket 1512-ben zálogba vetette Márki Szilveszternek s feleségének 60 arany forintért. A híres paphegyi szőlőkből meg Zay Miklós egyet 1516-ban a budai dominikanusoknak hagyott. A fenmaradt oklevelekből kövekeztetve az 1449-ben már néhai Zay Jánosnak két fia volt, ugyancsak Zay János, ki a pestmegyei jószágot tartotta meg és Zay Péter, a ki a Dráva mellékére házasodott, feleségűl vévén Lankai Kamarás Borbálát, a Lankai Kamarás Mihály és Szentpéthery Dorottya leányát. Ezen a réven kerűlt Zay Valkóvármegyébe, de azért a pestmegyei atyafiságot sem hanyagolta el: a veszendőbe ment csömöri jószágokra még a XVIII. század folytán is igényt tartván.
Zay Ferencz atyja: Péter 1497-ben nősült. Lankai Kamarás Borbálával való házasságából négy gyermeke származott: Mátyás, ki ifjú korában halhatott el,* Ferencz jelen tanulmányunk tárgya s két leánya: Apollonia, kit Zoltay István az egri vitéz hadnagy, s Magdolna a legidősebb, kit Zoltay Balázs vett feleségül.
1516-on túl (Zay-ugróczi levéltár A. 68) már nincs nyoma.
Zay Péter viselt dolgairól keveset tudunk; élt, megházasodott, családot alapított, vitézkedett a török ellen. Ájtatos jámbor ember lehetett; 1502-ben feleségestől bűnbocsátó levelet nyert Sándor pápától.* Derék közharczos a végeken, a ki megállta helyét. Az ilyenféle emberek emlékezetét nem őrzi meg a családi traditio; egy íz a nemzedékrenden, semmi több. Felesége Kamarás Borbála Ferenczünk anyja, kiváló asszony. Szentpéthery vér folyt benne, azoké a Szentpétheryeké, kik az Alduna mentén, az Ujlaky-féle bosniai uralom idejében szerepet játsztak. Magában Valkó-vámegyében öt uradalmuk volt,* bírtak ezen kívül Bács- és Szörény megyékben.* Landor-Fejérvárott Szentpéthery László és hada nagy becsületben álltak. 1511-ben ő volt Ulászló király kincstartója s mint befolyásos államférfi folytonosan hangoztatá a veszélyt, mely az országot fenyegeti, ha déli végei elvesznek. Sürgette Jajczának megsegéllését, adott pénzt és élelmet Landor-Fejérvár őrségének.* Nem rajta múlt bukása. E kiváló ember unokatestvére volt Zay Ferencz anyja. Erélyes, családja érdekeit fölfelé szívósan védő,* jobbágyai iránt kegyelmes, emberbecsülő, jámbor úrhölgy. Fiát – mint levelei mutatják – az imádásig szerette, az volt a mindene. Túlélt három férjet; mikor Zay Péter meghalt, a négy gyermekes özvegy Strezsemlyey Györgyben talált támaszra. György úr Valkóban és Szolnok-megyében Ulászló királytól adományt nyert és pedig akkép, hogy a negyvenhét falus ivánka-szentgyörgyi uradalom, kis és nagy-pói uradalom feleségét és annak Zay Pétertől származott fiait: Ferenczet és Mátyást is illesse.* Harmadik férje Gethyey János volt, ki 1535-ben már nem élt.* A XVI. században családaink történetében nagyon gyakori eset, hogy háromszor négyszer házasodtak, úgy az özvegy férfiak, mint asszonyok. Jószágszerzés vágya, összeköttetések hajhászása, majd meg a nők részéről az elhagyatottság szolgált indokúl, mely az akkori pártos, zavargós világban kétszeresen is megkövetelte a férfi segítséget.
Zay-ugróczi levéltár. 6/I.
Zágrábi tart. lev. Hosszú-Bács (Bacsinze), Peklénd, Kamand, Kanotha, Pegye.
Zay-ugróczi levéltár 1511.
U. o. J. 60–62. 64.
Kivált az udvari kamarával szemben. Orsz. Lev. Benignć Res.
Zay-ugróczi levéltár. A. 1516.
U. o. J. 1/6.
XVI. századi történetünk a vitéz asszonyok egész sorozatával dicsekedhetik. A drégeli, egri s losonczi hősök szülői nem rokka mellé nevelték fiaikat. A folytonos háborúzás megedzi az asszonyokat is. Ez csak az idők természetes következménye. Föltünő jelenség azonban, ha a vér és vas e korszakában patriarchalis élet eszményi korára emlékeztető alakokat látunk. Nemesi családjaink azonkori hölgyei az istennek, férjüknek s gyermekeiknek élnek.* Mikor a férj pogánynyal küzd, felesége áll a család élére, parancsol a várbeli zord hajdúknak, vezeti a gazdaságot olykor három-négy vármegyében, neveli gyermekeit s ha ellenség üt reá, szembeszáll vele. És Zay Péterné az ilyen fajta asszonyok közé tartozott.
DEÁK Farkas: Magyar hölgyek levelei.
Már az által is, hogy írástudó volt, kivált a XV. század vége felé született hölgyek közül. Hagyományos erénye a Zay-családnak, hogy gyermekeit magasabb oktatásban részesítette. Zay János 1493-ban a krakkói egyetemen tanul, Zay Mátyás 1508-ban ugyanott senior.* Ferencz a hagyomány szerint a paduai egyetemen képezte magát.* Életpályája, iratai, olaszos gondolkozásmódja valószínűvé teszik e hagyományt. Olaszúl folyékonyan beszélt, írt és olvasott, Macchiavelli Discorsi-jait folyton magánál hordozta. Hogyan nevelkedett e valkómegyei nemes ifjú, csak képzelhetjük. Anyja s a család deákja írni, olvasni tanították, a vallás s a latin nyelv elemeibe a káplán vezette be. Parancsolni, lovagolni, vívni apjától s a környékbeli nemesektől tanúlt. A család nyelve magyar volt, szerbül horvátúl mondhatni az utczán,* latinúl, olaszúl felsőbb iskolákban tanult meg.
Bursa Cracoviensis. 17. 60. lap.
FAVARO Antal páduai egyetemi tanár értesítése szerint a páduai egyetem külföldi hallgatóiról vezetett jegyzék csak 1545. kezdődik.
Szerémi emlékiratából is kitetszik, hogy a magyar jellegű Dráva s Dunamelléken jobbára mindenki értett e két nyelven.
Anyja előkelő összeköttetései révén a képzett ifjú a királyi udvarba került. II. Lajos 1526-ban neki s Csáky Eleknek Valkóban* jószágot adományoz. Bejáró azaz kamarás lehetett az udvarnál; Mária királyné kitüntette a tudnivágyó, daliás, edzett ifjút, ki ez idő tájban sajátította el a német nyelvet is. Nagy hasznára vált ez később Ferdinándnál s Miksánál. Kétségtelen, hogy ez az udvari élet forduló pontja, irányadója Zay pályájának.
Zay-ugróczi levéltár. G. II/I.
II. Lajos udvarában mintegy kilenczven udvarnok s királyi ifjú volt. Felerészben magyarokból, másfelől németekből, csehekből, lengyelekből állt az udvari népség.* E léha, pénztelen udvarnál, hol hitelbe ettek, ittak, vadásztak, s az udvari embereket ritkán fizették, az élelmesebbek egy-egy jószágocskával kárpótolták magukat. Ilyesminek lehetett következménye az az 1526-diki jószágadományozás is. A mulatságkedvelő ifjak közt azonban éltek az udvarnál olyanok is, kik később a habsburgi időszak alatt szerepet játsztak. Brodarics István, a prépost, Batthyány Orbán, Bebek Imre, Hampó Ferencz, Nádasdy Tamás az udvarnál, mint titkárok működtek. Moré György kamarás volt, Oláh Mihlós a királyné titkára; Henckel János udvari pap, a sok idegen a királyné környezetében, a külföldi követek mindannyian tényezői a pezsgő, eleven társadalomnak. E férfiak mind ismerték Zayt, sokan közülök, mint Batthyány, barátai voltak. Mária királyné, ki élénk érdeklődésével a német hitújítási eszmék iránt, központja volt a műveltebb elemeknek, már ekkor sok szolgálatot tett Ferdinánd ügyének. Meg volt az a tulajdonsága, hogy állhatatos híveket tudott szerezni magának. Házassága első éveiben élénk részt vesz királyi férje tobzódásaiban; a kolostorban nevelkedett fiatal asszony örűl szabadságának. De 1526-ban már komoly, elszánt asszony, ki élénk részt vesz az államügyek vezetésében.
II. Lajos és udvara. Irta Dr. FRAKNÓI Vilmos. 1878. 34. l.
Landor-Fejérvár eleinte 1521-ben nyomot sem hágy a király környezetén. Eleinte megijednek, azután kicsinylik, végűl el is felejtik. Egy kis töredék mégis gondolkozóba esett s az ország veszedelmét előre sejdíté. Brodarics István folyton inti a királyt s az udvarnokok közűl is sokan roszúl érezték magukat a czifra nyomorúság közepette. Ezek közé tartozott Zay Ferencz is, kinek számos földije, rokona esett el Landor-Fejérvár alatt, s kit e csapás alvidéki rokonaival együtt közvetlenül érintett. Jószágaikat pusztítja a török; Valkó-megye ki van téve dúlásainak, melyek Zay anyját elszegényítik, s az alsó Dunavidék nemességét véginségre juttatják. A Mátyást követő korszak záró pontjához közeledik.
A mohácsi csata fejezi be Zay életének ezt a szakaszát. Ott harczol királya oldalán, Jagello udvarnépének könnyűvérű lovagjaival, kiknek bűnét enyhíti, hogy meg tudtak halni. Pulyák voltak míg éltek, de nem estek el gyáván. Királyuk a fertőbe fúlt; abba halt bele, a mi életében környezé. S a királyi ifjak nagy része oldala mellett hullott el.
Zay életben maradt.
5. A MOHÁCSI CSATATÉR.
