4. KAKAS KOLOZSVÁRI HÁZÁNAK EGYIK ABLAKPÁRKÁNYA.
Zalánkemény, a Kakas-család ősi fészke, melyet a török elől kénytelen elhagyni. – A család Erdélybe települése. – Első ismert őse: Kakas Márton. – Kakas András kolozsvári polgár. – Emelkedése, előbb kamara-ispáni hivatalra, majd nemességre. – Hirtelen halála.
Titelen alól, ott, hol a Tisza belekönyököl a Dunába, fekszik meredek, dombos helyen Zalánkemény vagy tán helyesebben: Szalánkemén, a Duna jobb partján. Neve nincsen semmi összefüggésben Zalánnal – mint hitték és hihetnők – hanem Sóskőt jelent a délszlávok nyelvén, s kapta sós forrásaitól, meg nagy sóraktáraitól, melyekből hazánk délvidéke a régi időkben sóját beszerezte. Kedvező fekvéséért már a rómaiak gyarmatosították és Rittium romjain épült fel a későbbi vár és városka, melyet a magyarok Fejérkőnek vagy Fejeskőnek is neveztek. De némi nevezetességre csak akkor vergődött, mikor Zsigmond király Brankovics György szerb despotának adta egyebekkel együtt, cserében Nándorfejérvárért. Unokáját, a «sárkány» mellkénevű Vukot Mátyás király is megerősíté birtokában, s a völgyi templomban ma is mutogatnak egy magasra vert kampós szeget, melyre templombajövet a vitéz Zmáj Brankovics kalapját szokta akasztgatni. Azután ismét visszakerült a királyi birtokok közé; ma már azonban a kis szerémségi község völgyeiben minden csendes és lakói kereskedésből, de főleg halászatból élnek, minthogy sehol a Dunában nem fognak olyan szép vizát, mint itt a zalánkeményi partrész forgóiban. Régebben, míg a vizeket nem csatornázták, ez a halászat is jobban fizetett, mert olyik viza hal 10–15 kis mázsánál is többet nyomott; hanem azért ez az ősfoglalkozás ma is eltartja a kettős község négyezernyi szerb, horvát lakosságát.
Innen származott el a Kakas-család, Magyarország e kis zugából, mely századának egy pálosrendi kegyes író-barátot, egy jámbor tanuló-diákot, s egy rettegett, kegyetlen hadvezért is adott kortársul.
Váratlan csapás verte ki a Kakas-családot ez ősi fészkéből, s vált földönfutóvá, mikor 1521 nyarán II. Szulejmán, a törökök hódító szultánja Nándorfejérvárt elfoglalta, s utána Zalánkemény is ellenállás nélkül pogány kézre jutott. A ki csak tehette, elmenekült, felkelhető lábas marhájával jobb vidékre szerencsét próbálni. Így kerülhettek Erdélyországba a Kakasok, miután gazdagságáról, sóban, aranyban bővelkedő földjéről, kövér legelőiről és illatos füvéről a Szerémségben is mesés hírek keringtek.
Kakas Márton tűnik fel családjából először Erdélyben, bár e feltűnése csak gúnyt és szégyent hozott fejére. Történt ugyanis, hogy midőn somlyai Báthory István erdélyi vajda 1529 őszén egész Erdélyt meghódoltatta János királynak s többek közt elfoglalta a szászok földjén a szelindeki várkastélyt is, azt Kakas Mártonra bízta. Ez szorgoskodott is a kastély megerősítésén és óvatosságból egyszerre tíznél több embert nem engedett be a várba. Hanem mikor látta, hogy ennyi munkással az erődítés lassan halad, s a három heti falazásnak alig van látszata, a szászok azt tanácsolták, hogy ha az egész falut felfogadja, harmadnapra vígan elvégzik a munkát. Kakas uram megörült a dolognak s nem sejtvén a cselt, csapatostól beereszté a szászokat, kik mindjárt neki estek az őrségnek s a várkastélyt (november 5-ikén) ismét Ferdinánd ellenkirály pártjára fogták, miután a várnagyot hitök ellen agyonverték.
Ennek az ügyefogyott vitéznek lehetett fia az a Kakas András, a ki a század ötvenes éveitől kezdve Kolozsvártt birtokos gazdaként szerepel és szorgalmával családja nevének, gazdagságának alapját megveti.
5. ZALÁNKEMÉNY VÁR ROMJAI.
Ez azonban koczkázattal, néha perlekedéssel járt s egy ilyen pöre alkalmával fordul elő neve először, midőn (1554 november 3-ikán) a kolosmonostori convent három tanuját kihallgatja; sőt: az egész Európában dühöngő döghalál miatt, de meg mivel a tanuskodásra idézettek Magyarország távoli részeiből való idegenek, több tanut a felperes nem kívánt. Kellemetlenebb volt ám az az esete, mely négy évvel később, 1559 elején foglalkoztatta Kolozsvár város polgárait, kik közt valóságos megbotránkozást okozott. Kakas uramat t. i. a törvényszék elmarasztalta valamelyes ügyben, ő azonban a végzés foganatosításakor a város régi szabadságát durván sértve, kivont karddal űzte ki házából a végrehajtókat. Ez általános felháborodást keltett városszerte. S hiába mentegette magát Kakas András azzal, hogy az elmúlt időkben egy elhalt polgártársuk is úgy tett, a városi tanács Viczey Antal centumpatert harmadmagával Gyulafejérvárra küldte panaszra Izabella királynéhoz, a ki aztán Kolozsvárnak is megadta azt a kiváltságot, melyet a többi erdélyi kulcsos városok élveztek, hogy fegyveres visszaűzéssel a poroszlókat ne zaklassák, s a törvény tekintélyét ne csorbítsák.
De Kakas uramnak e kis meghurczoltatás nem sokat ártott. Így nemsokára reá, 1561 tavaszán megvette a monostori fertályban néhai Szécsi György piaczra néző szép nagy kőházát, a milyen még csak kettő volt abban a kerületben. Adót is három vonást fizetett utána, annyit mint Mód György és Eötvös Gáspár uram, s még csak Váczi Péter állott fölöttük az ő «négy dicás» nagyobb házával. Vagyonosodásával Kakas András tisztességben is öregbedett, úgy hogy 1563 végén, a karácsony előtti tisztújításkor a városatyák a «magyar rendről» választott négy ellenőr közé őt is bevették. Ez kiemelte sok polgártársa fölé, s ügyes körültekintő takarékos életmódjával Kakas uram mind jobban hájasodott, abban az arányban, a mint szomszédai kihaltak, változtak. Így szerzi meg Eötvös Gáspár házát özvegye halálakor, úgy hogy 1565-től kezdve már ő is négy vonás adót fizet, mint akár Váczi uram; a vonás nagyságát a városi tanács évről-évre szabván meg, a termés, a viszonyok és körülmények szerint. Pár évre rá a magistratusba is beválasztják, az 1570-ik esztendőre. A magyarok közül választani szokott hat tanácsos közt ő az első Nyirő Kálmán főbiró mellett, s ugyancsak hat támogatja a szászok közül Filstich Lőrincz királybirót.
6. II. JÁNOS VÁLASZTOTT KIRÁLY ALÁÍRÁSA.
E tisztességében érte Kakas uramat urának, fejedelmének: II. János választott királynak az a kitüntetése, hogy az év nyarán «kamara-ispán»-ná tette. Jól jövedelmező nevezetes tisztség, melynek megszerzéseért sokan törték magukat. Mert a kamara-ispán ellenőrizte az aranybeváltást, vezette a cementelés, olvasztás és pénzverés száz-ágú dolgát, a miről a fejedelmi kincstárnak tartozott számadással. Hozzáértő embernek kelle hát lennie, s Kakast munkájában egy Budai Tamás nevű ügyes olasz ötvös támogatta, kivel az ország három pénzverő műhelyét: a kolozsvárit, nagybányait és szebenit kormányozta és gondozta. Fizetsége, «haszna» volt ezért minden pénzzé vert gira-ezüstnek a maradéka,vagyis 48 garas, három gira arany után meg 2 frt, a mi éven át sokra ment, minthogy egy girából 69 forintot vertek; s ehhez járult még az aranybeváltásért és a magánfelek munkája után szedett jutalék.
Jövedelme volt hát elég abban az arányban, a mint az ország pénzét verték, s tekintélye is – mint centumpaternek – úri. Így immár közvetlen befolyásával is irányíthatta annak a városnak a vezetését és dolgait, melyben földje s vagyona volt, de családjára gazdagságának megfelelő rangot, czímet is szeretett volna hagyni. S a mit János Zsigmond fejedelem alatt el nem ért, megszerezte halála után Miksa német császártól és magyar királytól, ki őt nemesi sorba emelte. Előnevül egykori származási helyükre emlékeztetőleg a zalánkeményi jelzőt vette, czímerül meg egy nemesi koronán álló s karmaival tőrt tartó grifmadarat választott. Hanem bármily érdeméért kapta légyen is Kakas e kitüntetést, viszonya az új fejedelemhez, somlyai Báthory Istvánhoz nem romlott meg, sőt erősbödött. Ő teszi meg erdélyi harminczadossá, vagyis a vámok kezelőjévé, mely jövedelmező állásában halálaig megmarad. Nyájas modorával és «circumspectus» életével egyforma hűséggel szolgálta a magyar királyt és erdélyi vajdát egyaránt s így azt is megérte, hogy midőn a fejedelem vagy rokonsága Kolozsvárra jött, nála szállott meg. Így találjuk bátyját: Báthory Kristófot 1574 pünkösdje előtt az ő nemesi házában, mely ha nem is a legtágasabb, de az egész városon a legkényelmesebb vala. Ez a kolozsvári főtéri piacz nyugati részén, a Kis-mester-útcza északi sarkán álló kőház volt, de ma nyoma sincsen, úgy beépítették helyét.
7. MIKSA CSÁSZÁR ÉS KIRÁLY ALÁÍRÁSA.
Ám e kitüntető megtiszteltetés dicsőségét s a fejedelmi kegy elmaradhatatlan előnyeit Kakas András nem sokáig élvezhette, mert hirtelen elragadta a dögvész, mely nyárközépen Erdélyt s Kolozsvárt is ellepte, s halálta hurczolta vele együtt néhány hugát és rokonát is.