EMBERI VÁLADÉKOK

Full text search

EMBERI VÁLADÉKOK
Az emberi eredetű váladékok a népi gondolkodás szerint mindig az egész embert jelképezik, vagyis a rész áll az egész helyett. Ez az elv érvényesült sok esetben a betegségokozás vagy rontás esetén, és a gyógyításban is. Nemcsak nálunk, de más népek hitvilágában szintén mágikus erőt tulajdonítottak az emberi és állati eredetű váladékoknak, különösen pedig az ürüléknek, s ezeket gyógyszerként alkalmazták.
A nyálnak és a köpésnek gazdag hiedelemköre van a magyar néphitben (Dörfler 1896). Általánosan elterjedt szokás volt a seb nyalogatása a fertőzés megakadályozására. Feltehetőleg ez a gyakorlat az emberiség egyik legősibb, elemi, az állatvilágban is megfigyelhető gyógymódja volt. A köpést elsősorban a betegséget távol tartó, bajelhárító szerepében ismerték országszerte, így például, mikor valaki először megnézte az újszülöttet, háromszor kiköpött egy kicsit, nehogy megverje a szemével. Ugyanezt tette az anya is (hármat jobbra, hármat balra), hogy erős legyen a gyereke (Bodrogköz, Alföld – Zsova 1971: 367). Szembeköpték azt, akinek a szemén árpa volt (Zemplén). Nyállal kenték régen a torokfájást, a kelést és a kisgyermek szája szögletében keletkezett kiütést (kucikot), különösen hasznosnak tartották reggel az első cseppeket, az ún. éj- vagy éhnyálat.
Felhasználták az anyatejet (pl. a fájós szembe és fülbe fejtek belőle), de a havi tisztulásban lévő asszony vérét is alkalmazták például bőrkeményedések ellen (Zemplénben). Ugyancsak erre használták a taknyot, az emberi ürüléket és vizeletet is. Ez utóbbit még sokféle bőrbetegség mosására és kenegetésére vélték hasznosnak. Különösen a vizelet volt elterjedt gyógyítószer a falusi lakosság körében (Pócs 1964: 205; Grynaeus 1965: 392), hidegleléses emberrel megitatták, fájós fülbe csepegtették, azonkívül – s ez különösen elterjedt mágikus felhasználási módja volt – a szemmel vert gyereket, vagy csak az arcát, ezzel megmosták (a Felvidéken és az Alföldön – Vajkai 1937a: 146; Grynaeus 1965: 409). Az emberi hajszálat füstöléskor használták: ha valakire gyanakodtak, hogy tudtán vagy akaratán kívül megrontotta a kisgyereket, akkor kértek a hajából, és azt parázsra dobva azzal füstölték meg a kicsit. Ebben a szokásban a füstölés motívuma volt a fontos, de a pars pro toto elve alapján az emberi tartozék is lényeges volt. A vizeletet és az ürüléket pedig nemcsak szégyellt, tabu jellegük miatt vélték hasznosnak, hanem valószínűleg a bennük koncentrált anyagok révén is hatottak.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi