A MAGYARORSZÁGI NÉMET IRODALOM A KÖZÉPKORBAN.
A MAGYARORSZÁGI NÉMET IRODALOM A KÖZÉPKORBAN.
A MAGYAR ÉS LATIN irodalmon kívűl a német irodalomnak is voltak művelői a középkori Magyarországon. A német telepítések nyomán az ország egyes vidékein számos virágzó német kisváros keletkezett, lakosságuk többé-kevésbé megtartotta kapcsolatait a külföld németségével, papjaik és jegyzőik szóban és írásban szabadon használták ősi anyanyelvüket.
A városi polgárság kiváltságait tartalmazó jogkönyvek sorozata a XIV. században kezdődik a Selmeci Jog könyvvel. Hasonló könyvbe foglalták a szepesi szászoknak, az erdélyi szászoknak, továbbá Pozsonynak, Budának és több más városnak polgári jogait és kötelességeit. A városi életre vonatkozó oklevelek, céhlevelek, jegyzőkönyvek és számadáskönyvek mellett feltűnik számos más nyelvemlék is: kalendárium, latin-német szójegyzék, imádság, prédikáció, példabeszéd, bibliafordítás, rövid szentföldi útleírás. Tartalmukat tekintve, hasonlók ezek a szövegmaradványok a magyar kódexirodalom emlékeihez, csak a legendák száma csekély.
A történetírás emlékei közül megemlíthető a Szepesszombati Krónika a XV. századból. A régebbi századokra nézve ez a kézirat a forrása valamennyi szepesi krónikának. Ugyancsak a XV. századból való Eghenvelder Liebhardus pozsonyi polgár naplója budai útjáról és a korabeli magyar eseményekről. Kortársa, Kottaner Jánosné Huendler Ilona, emlékiratba foglalta életének azt a nevezetes mozzanatát, mikor Albert király özvegyének megbízásából Komáromba vitte a magyar szent koronát.
A költészetnek szintén maradtak emlékei. Oswald újbányai jegyzőnek a rejtélyes János pap-királyról szóló terjedelmes elbeszélő költeménye töredékesen jutott korunkra: így is kétezer sor. A felvidéki német jegyző elbeszéli munkájában, hogy a római pápa és II. Frigyes német császár harcában miként segítette a császárt bűvös ajándékaival a titokzatos keleti pap-uralkodó. A költeményt Oswald a XIV. század végén írta. Bártfa város egyik XV. századi számadáskönyvében fel van jegyezve egy alkalmi vers, melyben az ismeretlen szerző, valószínűleg Schoenbleser Merteyn városi tanácsnok, keserű szívvel siratja elhunyt nejét.
Pozsonyban, Bártfán és más városokban a XV. és XVI. században több németnyelvű színdarabot játszottak. Előadásukat a szerzetesek irányították, szereplőik a polgárok soraiból kerültek ki. 1500-ban maguk a brassói domonkosrendi szerzetesek adtak elő egy németnyelvű misztériumot. Egyebütt a városi iparosok testületei. a céhek egyesültek vallásos színjátékok eljátszására.
Irodalom. – A magyarországi német irodalom fejlődésének részletes áttekintése Pukánszky Béla könyvében: A magyarországi német irodalom története. Budapest, 1926.
