80. A NYÍLAS RUCZA.
80. A NYÍLAS RUCZA.
Egyéb neve: öreghegyes, gémnyakú kacsa, orsófarkú rucza, villásfarkú, nyílfarkú,
nyársfarkú, fáczányfarkú, fecskefarkú rucza.
nyársfarkú, fáczányfarkú, fecskefarkú rucza.
(Dafila acuta L.)
80. A NYÍLAS RUCZA.
Leirás. Valamivel kisebb, de karcsúbb, hosszabb a tőkésnél; farka hosszan, nyársszerűen kinyúló középtollakkal, – ezért neve nyárs – vagy nyílfarkú is; nyaka hosszú, vékony – ezért gémnyakú. A gácsér tavaszra kelve gyönyörűen ékes madár; szárnyatükre ragyogóan zöldzománczú, felül rozsdásan, alul fehéren szegve. Feje sötét dohányszínű, a pofákon rezes, a nyak mindkét oldalon fehér, középen a tarkótól lefelé feketés. Egész hasafele fehér; dolmánya fehér, igen finom sűrűn álló és hullámosan rovott sötét csíkokkal. A hegyes hosszú válltollak feketék, fehér szegővel. A farok feketés, középső nyárstollai feketék. Farokalja fekete, lába kékesszürke, csőre kékes; szeme barna. A tojó olyan színü, mint a tőkés, de nyílfarkú. Fészke sásos, gyékényes és csuhés nyílt tavakon torzsákon épül. Fészekalja nyolcz, tíz tojás, mely zöldes, kisebb és kevésbbé vaskos a tőkésruczáénál.
Élete módja. Vad, bajosan megvigyázható ruczamadár, mely vonuláson tömegesen is érkezik, de elvonúl és csak kisebb számban telepedik meg bajosabban megközelíthető tavainkon, így a Balaton roppant berkeinek rejtett rónavizeiben, különösen a sekélyeseken, a hol a fehér vizirózsa, köznéven vizitök, és a vizisárga virít, leveleivel pedig szinte elborítja a víz szinét. Ilyen helyeken buzgón keresgél a nyílfarkú tótágasba állva a víz fenekén, mint házi kacsáink is. Eledele zsenge vizi növevény, vizilencse és mindennek húsos, zsengébb hajtása, hegye; de legbuzgóbban szedi a vizi bogárságot, a szitakötők és hasonlók álczáit. Berkeink és rétségeink tünésével ennek a szép ruczának tanyái mind összébb szorúlnak. De azért még nem ritka.
