48. A HANTMADÁR.
48. A HANTMADÁR.
Egyéb neve: hontmadár, findzsa.
(Saxicola oenanthe L.)
HASZNOS.
48. A HANTMADÁR.
48. A HANTMADÁR.
Leirás. Fejebúbja, tarkója és háta szép hamuszürke, torka fehéres. Szemén át, a fültájon szélesedő fekete pászta. Szárnya barnás fekete. Hasa fehéres, begyetája sárgás. A fark oldalsó tollai tövükön fehérek, végükön a középsőkkel együtt – ezek végig – feketék, mi a farkat nagyon tarkává teszi. Csőre árforma s mint a lába, barnás. A tojó és a fiatalok szerényebb szinezetüek. Fészkét nagyon rejtegeti és kőrakásokba, hasadékokba rakja, mindig azon mesterkedve, hogy valami fedje. Fészekalja öt, néha hét tojás, mely rendesen egyszinüen rézgálicz szinű.
Élete módja. A hantmadár nagyon ügyes és éber. Megválasztja területét, a melyhez aztán ragaszkodik. Szereti az ugarokat, a köves lankásokat, a turjánt, semlyéket, ha van rajta magasabb kupacz; szereti a legelőt és különösen kedveli, ha sok rajta a begyepesedett vakondturás, vagy népiesen hancsik, de hant is; innen a madár neve «hantmadár». A hantra vagy kőre szállva, folyton szemmel tartja belátható környezetét s a mint megpillantja prédáját, leginkább futva ott terem, bekapja s erre szárnyra kelve, más hantra vagy kőre telepedik. Megszállja az alacsonyabb karót is; de fára, ágra csak szükség esetén kap fel. Mivelhogy szereti a szabad helyet, ott az embernek azonnal fel is tünik, mert a mint szárnya szabadjára kerül, kiterjeszti a farkát, melynek fehér részei szinte megvillannak és feléje fordítják a vizsgálódó ember szemét. Igen hasznos madár, mely csupa rovarral él; őszkor különösen nagy pusztítója az oly kártékony káposztapille hernyóinak. Szerényke énekét nemcsak a kupaczokról, kövekről hallatja, hanem a szerelmi időben toronymagasságra fölrepesve gyönyörködteti párját.
Még nem ritka.
