18. A MÁTYÁS SZAJKÓ.
18. A MÁTYÁS SZAJKÓ.
Egyéb neve: mátyás, mátyásmadár, matyimadár.
(Garrulus glandarius L.)
KÁROS.
18. A MÁTYÁS SZAJKÓ.
18. A MÁTYÁS SZAJKÓ.
Leirás. Kisebb testű a csókánál. Tollazata vörösesszürke, gyeplője széles, fekete; búbja fehéres, feketés csíkokkal. Farcsíkja, farokalja fehér, szárnyán fehér tükör; farka fekete, a véneknél tövén halavány kékes harántcsíkokkal; legfőbb ékességei a szárnyfedő tollak, melyek keresztberóva fehér, fekete és szép kék csíkokat viselnek. Szeme világoskék, eleven tekintetű. Fészkét hol alacsonyan, hol magasan rakja a fákra; fészekalja öttől kilencz tojásig terjed; a tojások halavány, néha zöldes földön sötétesen, sűrűn és aprón szeplősek.
Élete módja. A hol él, ott szavától hangos az erdő, rendes szava pedig hasonlit a «mátyás» szólamhoz, azért népies neve Mátyás. Sandor István uram régi szókönyvében zajgó-nak is mondja a zajtól, a melyet csap és a miből aztán a szajkó származnék. Eleven, nyughatatlan lakója erdőnek, bokrosnak, erdő közelében a kerteknek is. Mindent eszik, mindent felfal, mert nagy az ő torkossága. Dió, mogyoró, makk, bükkmag, gyümölcs, bogyó; aztán a gilisztán kezdve szöcskén, futóbogáron át mindennemű bogárság mind a begyébe vándorol; a minek kemény a héjja, mint diónak, mogyorónak, azt odvakba, résekbe még gyüjtögeti is. Ez idáig nem is volna baj; de már az igenis és igen nagy, hogy zajgó úr ő kegyelme még gébicsnél, szarkánál is nagyobb fészekrabló. Tojás, meztelen madárporonty, a fészek szélén üldögélő és anyját váró tokos poronty, az mind Mátyás úr prédája. Ezekért aztán még a galagonya tüskés bokrát is bújja. Szóval, nagyon káros és nem ajánlható kegyelemre.
Ifjan elfogva, ha nem is válik egészen kezessé, de kalitkában és folyosókon tartva, nagyon mulatságos madár, mert utánzásaival nagy imposztor. Először is eltanúlja a majorság minden hangját, csipog, kukorékol, gágog, pityereg; közbe nyávog egyet, mint a macska, majd meg nyikorog mint az ajtó kenetlen sarka, vagy a targoncza kereke, szóval mulatságos egy kópé biz ő. Felelget is a hangokra; a kakasnak kakasúl, a lúdnak lúdúl és innen ered a népszó:
Igen örvend a rigó, felel neki a szajkó.
Hazánkban még jócskán van; külsejével pedig az erdő disze.
