taposás: 1. a →mustnyerés egyik módja, a szőlőfürtök lábbal történő összetörése. Egyéb elnevezései: tapodás, tiprás, nyomás. A taposást a taposókádban (→kád) vagy közvetlenül lábbal (mezítláb, csizmában, harisnyában) vagy taposózsákon (É-Mo.), tiprózsákon (Dunántúl), borzsákon (Alföld) keresztül végezték. A taposózsák egy szeles, vastag, spárgaszerű kenderfonalból házilag készült, s egyik hosszanti oldalát csak félig varrták be. A taposó a zsák száját megcsavarva tartotta kezében, és úgy táncolt rajta. Ha a taposásra szabadban került sor, akkor a taposókádat a taposóhely földjére helyezték, s a mustot felfogó edényt a földbe mélyítették. Ismeretes a taposókád más elhelyezési módja is: a szekér felhérce és a dézsa szolgált támasztékul (Hajdú-Bihar m.). A taposókád megtartására Veszprém m.-ben kereszt vagy V alakú tiprószék szolgált. Egerben a káci felett taposóvánkos tartotta a kádat. A borházban történt feldolgozásnál a taposókád ászokfán (→ászok) állt. – A századfordulóig a taposás országszerte jellegzetes férfimunka volt, ma már ritkán (Tokajhegyalja, Alföld) gyakorolják. A szőlőfeldolgozásban betöltött szerepe nem minden részletében ismert történeti, területi és üzemszervezeti különbségeket mutat. É-Mo.-on és az Alföld nagyobb területein valószínűleg a középkorban is a taposás a mustnyerés elsődleges módja volt, a szőlőlének a szilárd részektől való elválasztását szolgálta, amit általában nem követett sajtolás, de párosult a →másodborok készítésének intenzív gyakorlatával. A dunántúli préses területeken (ahol a sajtó melencéjében tapostak) a vörös szőlő prés nélküli feldolgozása során vagy a mezővárosi szőlőgazdaságban, a taposás a →szőlőzúzás, csömöszölés melletti másik lehetőségét, tulajdonképpen a bogyótörés és léfeltárás munkáját jelentette, amivel a szőlőt további feldolgozásra (sajtolás, erjesztés) készítették elő. (→ még: szőlőfeldolgozás) – Irod.Belényesy Márta: Szőlő- és gyümölcstermesztésünk a XIV. században (Népr. Ért., 1955); Vincze István: A borkészítés módjai és eszközei különös tekintettel a borsodi Hegyközre (Ethn., 1960); Kurucz Albert: Az észak-bihari szőlőművelés és borgazdálkodás (Debrecen, 1964). – 2. →tőzeg
Szőlőtaposás (Borsodgeszt, Borsod-Abaúj-Zemplén m., 1949)
Kecskés Péter
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.